A kovakcsicsik már
ősidők óta Afrika szívében éltek. Nem
azért, mert vegák voltak… Ők
álltak a tápláléklánc csúcsán. Igaz, néha a
keselyűk, az oroszlánok vagy a
kígyók. De általában az emberek.
Különböző tápláló és fehérjében gazdag ételt
fogyasztottak. Nem maguk gyűjtötték, mert arra nem volt idejük. Azok az
asszonyok, akik egész nap dolgoztak, a menzáról rendeltek ebédet a családnak.
Minden nap más volt a menü: hétfőn napon érlelt harlekinfürj fűsalátával, kedden sült nádi patkány
édesgyökérrel, szerdán strucc tojássaláta, csütörtökön mongúz pörkölt, pénteken
pedig orrszarvúbecsinált.
A pénteki menühöz
volt a legnehezebb biztosítani az alapanyagot. A harcosokat az motiválta, hogy
a maradékot az vihette haza, aki elfogta az állatot. Az orrszarvút nehéz volt
befogni, mert rendkívül gyors és erős állat volt, a bőre pedig olyan, mint a páncél.
Szinte lehetetlen volt átszúrni rajta a lándzsát.
Az egyik héten
mégis önként vállalkozott az egyik afrikai harcos, hogy elejtse a pénteki napi
menühöz valót. Zigóta, akire még kiskorában ragasztották ezt a nevet - követve
nagyapja tanításait- elindult egyedül orrszarvúra vadászni.
-Mit is mondott az
öreg?- vakargatta az állát.
-Sose vágj neki
egyedül…- súgták a bokrok.
De Zigóta nem hallotta
a hangjukat. Levágott egy ágat, és kihegyezte, hogy legyen pótfegyvere, ha a
lándzsáját elhagyná. Azzal útnak indult és közben próbálta felidézni a vadászat
szabályait. Egyszer csak észrevett egy legelésző orrszarvút.
Lábujjhegyen
közelebb lopózott, szemeit mereven a zsákmányon tartva. Ekkor jutott eszébe,
hogy a pótfegyvert elhagyta valahol…
-Sebaj! Fő a meglepetés! ... Nagyapa
szokott mondani valamit a szélről…- motyogta, majd
mosolygott és kiengedte a hasát feszítő gázokat.
-Így már sokkal jobb-
gondolta.
Csakhogy az
orrszarvú megérezte a harcos szagát, aki elfelejtette, hogy nagyapja arra
figyelmeztette, soha ne közelítse meg a vadat abból az irányból, ahonnan a szél
fúj, mert az állatok észreveszik a közeledő vadászt, és elmenekülnek.
Csakhogy ez az
állat nemhogy nem menekült el, hanem sértődötten nagyot prüszkölt, és dübörgő léptekkel Zigóta
felé vágtatott. A bátor afrikai harcos oldalra hajította a lándzsát, és
hátraarcot vágva futásnak eredt. Az orrszarvú majdnem utolérte, de ő csak fejvesztve rohant hazafelé,
miközben kalimpált és ordítozott. Nem járt messze a falutól, amikor meglátta
barátait, akik vadul integettek neki, merre fusson.
Amikor már az
orrszarvú szarva a fenekét lökdöste azt hitte, meg fog halni. Valaki kiabált…
-A fenébe is
Zigóta! Ébredj már fel! Húzzál ki az udvarra, és könnyíts magadon! Ezt a bűzt nem lehet elviselni!
(Mi ebből a tanulság? Aki lefekvés előtt nehéz ételt vacsorázik,
annak rémálmai lesznek!)
Tanulssagos mese, legalabb megtudtuk hogy Afrikaba a kovakcsicsok is import kajat esznek (strucc tojast)
VálaszTörlés