Tavaszi piknik

Bütyök és Lujdzsi téli kalandja után, hamar eljött a tavasz. A hó elolvadt, a föld felszáradt. Néha enyhe záporok jöttek, hogy a virágok új hajtásai könnyebben bújhassanak elő a földből. Mégis inkább a nap sugarai vették át az uralmat, ahogy körbeölelték a tájat. Mire eltűntek az éjszakai fagyok, Süni a talajjal együtt lassan felmelegedett és felébredt.

Nagyot nyújtózott, és azt vette észre, hogy idén tavasszal is csak úgy lötyög rajta a bőr. Egész télen nem evett; abból élt, amit még az ősszel a pocakjára szedett fel.

-Korog a gyomrom. Majd éhen halok. Ideje körülnézni odakint- motyogta.

Hírtelen eszébe jutottak barátai. Tavaly még egyedül telelt, de az idén már nem. Barátai ott aludtak a lába alatt, mélyen a földben. Mielőtt útnak indult volna, gondolta szól nekik, így lekiabált.

-Hahó! Itt vagytok? Hasatokra süt a nap. Ideje felkelni hétalvók!

Párszor még lekiáltott, és mivel nem válaszolt senki, arra a következtetésre jutott, hogy már biztosan felébredtek, és kint vannak valahol.

Lassan, lépésről lépésre kifúrta magát a levelek közül, és beleszimatolt a levegőbe. Édes illatok csiklandozták az orrát. Minden zsigere azt súgta, hogy nyugodtan kiléphet a szabadba, nincs veszély. Amikor kibújt a rejtekhelyéről, friss, üde zöld fű tárult a szeme elé. A fű között itt-ott már színes virágok hajladoztak a tavaszi szélben. Szinte táncra hívták őt.

-Micsoda csodálatos reggel! Remélem, találok valami finom harapnivalót!

Süni bokortól, bokorig haladt, nehogy észrevegyék. Egyéb esetben csak sötétedés után indult volna útnak, de most rendkívül éhes volt.

A rét szélén állt egy tűzrakó hely, mellette pedig egy játszótér. Jól emlékezett, hiszen ott mindig akadt valami ennivaló. Az emberek hagytak ott almacsutkát vagy szendvicsdarabokat, amelyek átmenetileg megfeleltek, hogy enyhítsék kínzó éhségét.

A tűzrakó helynél ma csak egy család főzőcskézett, de ő ügyesen kijátszotta a figyelműket, és pár pillanat múlva már ott állt a kuka mellett.

Az elmúlt napokban sokan megfordulhattak az erdőben, mert a játszótér kukája tele volt szeméttel. És láss csodát, a fűben ott hevert egy egész alma, mellette pedig két pillecukor.

-Odanézz anya! Egy süni!- kiáltott egy éles hang.

Süni azonnal összegömbölyödött, és nem mozdult.

-Ne nyúlj hozzá kislányom, mert megszúr a tüskéje!

-De aranyos! Olyan, mint egy gombóc. Hol van az orra? Jaj, de cuki! Biztosan eltévedt. Anya hadd vigyem haza!

-Nem hiszem kicsikém, hogy eltévedt volna! Gondolod, hogy nálunk jobban érezné magát? Neki itt van az otthona. Itt a réten.

-De anyu! Én haza akarom vinni!- kiáltotta duzzogva a kislány.

Süni ereiben meghűlt a vér. Még hogy ő eltévedt, mikor olyan jó a szaglása!? Szagok alapján bárhova odatalál és vissza. Pontosan tudja, hol van és hova tart. Jól érzi itt magát, csak menjenek már el, és hagyják őt enni!

-Gyere kislányom! Hagyjad szegényt! Látod, hogy megijedt. Azért gömbölyödött össze, mert fél- mondta az anyuka.

-De anyu, én haza akarom vinni…brühühü- sírt a kislány.

Ez már Süninek is sok volt. Ellökte magát, gördült kettőt, hármat, és pillanatok múlva már a fák felé futott hátán az almával és a két pillecukorral.

Szerencsére a kislány nem futott utána, így az erdő szélétől kényelmes tempóban zötyöghetett hazafelé. Ahogy távolodott, még hallotta az embereket, aztán minden elcsendesedett körülötte. Ismét a megszokott madárcsicsergés, és bogárzümmögés vette körül.

-Jobb lesz sietni, mielőtt engem vagy a zsákmányaimat kinézi magának valaki ebédre. A többiek már biztosan visszaértek- gondolta.

Amikor hazaért, barátai már várták.

-Hát itt vagytok!?- lelkendezett süni. – Merre jártatok?

-Szia! Mondanám, hogy jó reggelt, de mindjárt este van- válaszolt Bütyök.- Nem mentünk sehova. Azután ébredtünk fel, miután elmentél.

És valóban. Lujdzsi ott feküdt mellettük a földön nyálcsíkos arccal.

-Látom jól aludtál- viccelődött Süni.

-Hát még te milyen jól aludtál- vágott vissza a kukac.

-Ezt meg hogy érti?- nézett tanácstalanul Bütyökre.

-Majd elmesélem. Gyere, hoztunk neked valamit- mondta Bütyök és egy rakás zsenge gyökérre mutatott.

-Amikor felébredtünk, te nem voltál sehol- kezdte a kis hangya.- Tudtam, ha felébredsz, azonnal élelem után indulsz majd, ezért felébresztettem Lujdzsit, hogy segítsen kiásni ezeket a finom gyökereket. Egész délután ásott, attól van kipurcanva.

-Ó!- mondta meghatottan Süni.- Ez nagyon kedves volt tőletek. De várjatok csak!

Azzal megfordult és elsietett az almáért és a pillecukrokért.

-Én pedig ezeket hoztam. Arra gondoltam, hogy megehetnénk együtt!- mondta Süni.

-Kaja! Végre nem földdel kell jól laknom!- kiáltotta Lujdzsi, és már indult is az alma felé.

-Lujdzsi! Azért hagyj Süninek is egy kicsit!- mondta Bütyök.

-Hm?- nézett fel a kukac teli szájjal.

-Jó étvágyat!- mondta Süni.

-Ühüm- válaszolta Lujdzsi.

A barátok körbeülték a finomságokat, és nekiálltak enni. Közben Bütyök elmesélte Süninek, hogy a télen milyen jót szánkóztak, és hogy őt is fel akarták ébreszteni, de valahogy sehogy sem sikerült. Lujdzsi már a fél almát megette, mire Süni hozzálátott a gyökerekhez, Bütyök pedig a pillecukorhoz. Aztán Süni is elmesélte, hogyan menekült meg aznap a játszótéren. 

Még sokáig jóízűen falatoztak addig, míg kaja kómába estek és elaludtak.