Ma egy apuka azt mondta nekem, hogy nem tudja miért sír a gyerek. Mi magunk is átestünk ezen a korszakon, de ki emlékszik már azokra az időkre, nem igaz? ÉS elfelejtettük, milyen gyereknek lenni. Rácsodálkozni a világra. Másnak látni, mint a többiek. Emlékeztek Exupéry kis hercegére? Mit rajzolt? Kalapot vagy egy kigyót, ami lenyelt egy elefántot?
Ahogy gyermekeink nőnek, felismernek minket, aztán a színeket, a formákat, a hangokat, és egy idő után rájönnek, hogy akit a tükörben látnak, az önmaguk: kezdetét veszi az én tudat fejlődése. Onnantól kezdve minden arról szól, egészen öreg korukig, hogy én-én-én-én-én. Egy kicsit nem figyelsz, és már ők irányítják a család életét, akár egy karmester.
Ezen csak mi, szülők tudunk változtatni! Hogy megtanulja megosztani mással azt,(ami nemis az övé), hogy alkalmazkodjon másokhoz, mondjuk a testvéréhez.
Egy kedves fiú testvérpárnál láttam az alábbi esetet: a hat és a három éves testvér csokit kapott tőlünk. Ugyanolyat. A nagytesó gyorsan eldugta a sajátját, majd az öccséhez fordult a másik csokival, hogyha gondolja, akkor felezzék el (mert ő annyira nagylelkű). :))) A kistesó hálás volt, és mivel ő tényleg önzetlen kisfiú volt, mondta a testvérének, hogy nem kér belőle, nyugodtan egye meg az egészet.
A nagytesó úgy nőtt fel, hogy az egész világ róla szólt, aztán jött a kicsi, akitől mindent elvett. A kistesó ebben nőtt fel, ő megtanulta megosztani azt, amije van, megtanult lemondani dolgokról.
Az a kislány ma lehet, hogy azért sírt, mert a szomszéd macskáját nem csak ő simogatta meg, hanem egy vadidegen kislány is, akivel nem akart osztozni ebben a megtiszteltetésben. Pedig a cica nem az övé, mégis vagy tíz percig itatta "üvőltve" az egereket.
Minden gyerek más és más. Csak egy közös van bennük. Nehéz helyzetekkel néz szembe élete kezdetén: a nagytesó, a kistesó, az egyke és az ikrek is.
Szerintem egy titka van, hogy egészséges és boldog felnőtt váljon belőlük: foglalkozni kell velük!
Megismerni a személyiségüket, fejleszteni az erősségeiket, átsegíteni őket a nehézségeken és minden körülmények között szeretni! (Soha ne ő legyen a rossz, hanem az, amit csinált!)
Arra buzdítok minden szülőt, hogyha már játszik a gyerekkel, merjen kicsit önmaga is gyerek lenni! A gyerekei imádni fogják érte, és tíz-húsz év múlva is emlegetik majd: "Emlékszel apa, amikor megkóstoltuk a havat?"
Ha már a gyerekek világában járunk...
Egy óvodás kisfiútól megkérdezte az óvónéni :
- Kisfiam! Tudod, ki az az Orbán Viktor?
- Hát persze! Magyarország polgármestere!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése