Az elvarázsolt ház

Az elvarázsolt ház

Láthatatlanban, a szürke kisvárosban esős péntek reggelre ébredtek a lakók. Az eső egyhangúan kopogott az ablakokon, amikor minden lakásban egyszerre kezdtek el csörögni a vekkerek. A hétalvók mély álmukból próbáltak felébredni, ami ma reggel különösen nehezen ment.

Lili, aki hétpróbás hétalvó volt, a minap levelet kapott barátnőjétől, aki meghívta Hihetetlen városba a hétvégére, hogy megmutassa neki új otthonát. Adri is csak nemrég költözött oda, de annyit mesélt a csodás városkáról, hogy Lilinek kedve szottyant a megszokottnál jobban felébredni, és a szürkén kívül más színeket is látni. Így hát az este már gondosan bepakolt táskával a kezében Lili- komótos mosakodás és öltözködés után- elballagott munkába, hogy onnan délután egyből a buszmegállóba vegye az irányt.

A busz kellemes zötykölődése álomba szenderítette. Vacsora tájt járt az idő, amikor gyomra kordulással ébresztette. Elég furcsán érezte magát, mert már csukott szemmel is úgy érezte, mintha valaki a szemébe világítana egy zseblámpával. Éppen morgolódni kezdett az ismeretlenhez, amikor kinyitotta szemét, és nagyot csodálkozott. A busz Hihetetlen város határában járt, amikor a város túloldalán elterülő dombok fölött a nap lemenőben volt. Korongja aranysárgában ragyogott, miközben a kék ég alját rózsaszínűre és pirosra festette. A busz hamarosan befutott a végállomásra, ahol Adri egy csokor virággal várta barátnőjét.

Ez a város teljesen más volt. Itt az idő kellemes volt, az emberek pedig vidámak. Talán azért, mert az utcákat virágillat lengte be. A házak bár régiek voltak, falaik fehéren ragyogtak. Lili mindenféle színt látott, amerre csak nézett, kivéve a szürkét.

Először elsétáltak Adri kedvenc éttermébe, ahol Nana, Adri szomszédja volt a tulajdonos. A vendég tiszteletére rozmaringos kacsacombot tálalt fel krémes krumplipürével, melyet levendulás forró csokoládé követett. Miután a lányok jóllaktak, és Adri lyukat beszélt Lili hasába, lassan elindultak hazafelé. Az utazás és a finom vacsora teljesen kimerítette Lilit, úgy hogy amikor megérkeztek, nagyon körül se nézett, megköszönte a szép estét, és lefeküdt aludni.

Másnap reggel, amikor felébredt…

Még éjszaka volt. Az ablakokon nem jött be semmilyen fény, ezért gondolta, még éjjel van. Így lekapcsolta a lámpát, és aludt tovább.

Pár órával később frissen ébredt. Úgy érezte, most már tényleg jól kialudta magát. Bár tudott volna még egy kicsit lustálkodni, de nem azért jött ide, hogy átaludja az egész hétvégét. Felkelt, és kinézett az ablakon. Épp hajnalodott. Hát, ilyen se volt még, hogy óracsörgés előtt magától ébredjen, de mivel kipihentnek érezte magát, kiment mosakodni.

A szoba ajtaja nyikorogva nyílt ki. A folyosót hosszú, barna deszkák borították, ami meglepően poros volt. A falakon még talán az a tapéta lógott, amit a ház építésekor ragasztottak fel rá. Apró virágmintái ellenére Lilinek rossz kedve lett tőle. A fürdőszoba a folyosó végén volt, amit nem volt nehéz megtalálni, mert a mosdó csapja egyfolytában csöpögött. A házban teljes csend volt. Miközben a fogát mosta, azon gondolkozott, hogy a ház lakói még biztosan alszanak. Vagy mégsem?

A mosdó feletti kihajtható tükör egyik szárnyában megjelent egy szőke lány, aki éppen a fogát mosta. Lili nagyot ugrott hátra ijedtében. A lány kiöblítette a száját, megtörölte a törölközőjével, majd elégedetten távozott a tükörképe. A tükör ekkor elhomályosult, és a szőke lány helyett Lili saját, döbbent arca nézett vissza rá.

Gondolta, még biztosan félig alszik, azért káprázik a szeme. Elindult, hogy megkeresse a konyhát, és igyon egy kávét. Ahogy körülnézett a lakásban megállapította, hogy barátnője hozzá hasonlóan nem nagyon szeret takarítani, mert a polcokat és a kis asztalt por lepte, a szőnyeg pedig tele volt morzsákkal. Ahogy elhaladt ez egyik kisszekrény mellett, úgy látta, mintha az egyik kép megmozdult volna. Visszalépett és csodálkozva vette fel a képkeretet.

-Ez én vagyok! A tengerparton? De hiszen én még sosem jártam ott!

Miközben Lili földbe gyökerezett lábbal állt a nappaliban, háta mögött a nap lassan teljesen felkelt.

-Jó reggelt! Nagyon friss voltál ma reggel!- köszöntötte Adri az ajtóból. – Tessék! Hoztam neked egy kávét.

Lili döbbenten nézett barátnőjére.

-Köszönöm. Épp ezért indultam a konyha keresésére, de közben észrevettem ezt a képet. Nagyon fura. Én vagyok rajta, ahogy a tengerparton pózolok. Pedig én még sosem jártam ott. Hogy csináltad?

Adri elvette a képet, majd nevetni kezdett.

-Ezen a képen én vagyok a diploma osztómon. Nézd!- majd a képet megfordította a kezében.

(Folytatása következik...)