Az elvarázsolt ház II.

Lili nem hitt a szemének. A képen valóban Adri volt, amint átveszi az oklevelet. Gondolta, ez biztos valami tréfa, amit a barátnője eszelt ki, így csak helyeslően bólogatott. Nem akart belemenni semmilyen viccelődésbe, hogy aztán a végén rajta nevessenek. A tükörrel történt esetet már meg sem említette.

Reggeli után elmentek körülnézni a városba, azután megebédeltek Nanánál, majd délután belevetették magukat az önfeledt szórakozásba a helyi vidámparkban. Körhintáztak, célba dobtak, felültek kétszer a hullámvasútra, és a végén vattacukrot ettek. Lili olyan jól érezte magát, hogy az oldala már szúrt a sok nevetéstől. Nem is emlékezett rá, mikor nevetett ennyit- vagy egyáltalán mikor nevetett- utoljára. Most végre felszabadult volt és vidám, akárcsak Hihetetlen város többi lakója. Ellentétben az előző estével, most ő beszélt lyukat Adri hasába, aki örömmel hallgatta barátnőjét.

Este elköszöntek egymástól, és lefeküdtek aludni. Lili annyira élénk lett a sok élménytől, hogy egyszerűen nem tudott elaludni. Alig telt el egy óra, amikor furcsa hangokat halott a nappali felől. Arra gondolt, hogy talán egér van a lakásban, és az kaparászik, de hamarosan már az ágya mellett is hallotta a neszezést. Felkapcsolta a lámpát, és uramfia, a szőnyeg mozgott, mintha hullámzana. Megdörzsölte a szemét, hogy jobban lássa, mi mozog

a szőnyegen, és akkor látja, hogy egy egész kis törpehadsereg pakolja és tolja ki kis talicskákon a maszatot a szobából. Ezek a kis apróságok úgy dolgoztak a sötétben, hogy közben apró zseblámpájukkal világítottak maguknak, aminek halvány fénye az emberi szem számára alig észrevehető. A törpék megálltak egy pillanatra, hogy megnézzék, honnan jön ez a világosság, de aztán tették tovább a dolgukat, mintha misem történt volna. Kis csákányaikkal összetörték a nagyobb sár vagy morzsa darabokat, és mindent szépen kivittek a szobából. Nem maradt utánuk más, csak ragyogó tisztaság.

Lili most már komolyan kezdett aggódni, hogy valami baja van, hiszen ez lehetetlen. Keveset aludt az éjjel. Biztosan az alváshiány okozza a látomásokat. Lekapcsolta a lámpát, belefúrta arcát a párnájába és elaludt.

Reggel, amikor felébredt, már szó szerint a hasára sütött a nap. Virágillatot érzett a levegőben. Gondolta, magában mosolyogva, biztos nem a törpék fújták be légfrissítővel a szobát, ezért kibújt az ágyból, és kilépett a folyosóra.

A régi poros deszkák helyett olyan fényes padló csillogott a lába előtt, amin még a reggeli napsugár is elcsúszott volna. A falakon vidám, színes tapéta feszített. A lakásban szokatlan csönd volt. Nem nyikorgott az ajtó, és nem csöpögött a csap. A levegőben már ott szállt a reggeli friss kávé illata, ezért gondolta, gyorsan megmosakszik, mielőtt kimegy reggelizni.

Kiment a fürdőszobába, megmosta az arcát, és amikor a tükörbe nézett, eszébe jutott a szőke lány, akit előző nap látott a tükörben. Arra gondolt, biztosan elment az esze. Kíváncsi volt, hogy kik laknak még ebben a fura házban.

Ekkor a fura tükör mindhárom szárnyában megjelent egy arc: az első azé a szőke lányé volt, akit tegnap is látott. Most éppen a száját rúzsozta a pólójához illő pink színű rúzzsal; a középsőben egy sötétbőrű asszony csavarta ki hajából a hajcsavarókat; a harmadik tükörben pedig egy gimnazista korú fiú borotválta szerény szakállát.

Lili most már nem ijedt meg. Kíváncsian megnézte közelebbről a tükörképeket, intett nekik, de hiába. Nem vették észre. Egyszerűen tették tovább a dolgukat. Már kezdte sejteni, hogy mi történik.

- De jó lenne, ha látnám, mit csinál Adri!- sóhajtotta. És hogy kívánsága biztosan teljesüljön, még be is csukta szemét egy pillanatra.

-  Bent vagy Lili? Ha végeztél, jöhetsz reggelizni.

Lili kinyitotta a szemét és csak magát látta a tükörben. Ekkor valaki kopogtatott az ajtón.

-  Itt vagy Lili? Készen van a reggeli- szólt be Adri.

Lili válasz nélkül kirontott az ajtón és szinte barátnője nyakába mászott.

- Most azonnal mondd el, hogy mi történik ebben a lakásban! Nagyon fura dolgokat láttam, amióta megjöttem. A lakás először még egy romhalmaz volt, most pedig csillog-villog, mintha új lenne. A fürdőszobai tükrödben idegen embereket látok mozogni, és a képet, amit mutattam, azon először tényleg én voltam, nem te. Tényleg!- kiáltott fel Lili elgondolkodva, majd a nappaliba rohant, hogy szemügyre vegye a fura képet.

A kép most is ugyanott állt, de most már nem Adri diploma osztója, és nem is Lili tengerparti nyaralása volt rajta látható, hanem az előző napi vidámparkos élményeik fénypontja: amikor a célba dobásnál együtt nyertek egy hatalmas plüss figurát. A kitömött nyuszi most is ott pihent a kanapén, ahol tegnap este hagyták.

Adri látta, hogy elérkezett a pillanat, most már beavathatja barátnőjét.

-  Ülj le kicsit!- mondta halkan.

Lili kíváncsian nézett rá. Most végre kiderül, hogy a barátnője is a Roxfortba jár?

- Azért kértelek, hogy gyere el hozzám látogatóba, mert amióta ide költöztem, azóta olyan dolgok történtek velem, amiket ha csak úgy elmesélek vagy leírok, biztosan nem hitted volna el nekem.

(Folyt. köv.)