Az elvarázsolt ház III.

 A két lány hosszú másodpercekig csak nézte egymást. Adri kereste a szavakat. Látszott, hogy nehezére esik elmesélni, mi folyik itt valójában.

-  Nézd! Nem is tudom, hol kezdjem. Olyan hihetetlen ez az egész. Ha nem velem történik, el sem hiszem. Az elején azt hittem, hogy elment az eszem, de aztán…

- Gyerünk! Ki vele! Ezen az érzésen már én is túl vagyok. Győzz meg róla, hogy nem golyóztam be!- sürgette Lili.

Adri végighúzta kezét párszor a nadrágján, beletörölve izzadt tenyerét. A haja, mintha kócosabb lett volna, az arca pedig sápadt.

- Biztosan hallottál már arról, hogy az ember hangulatát milyen nagymértékben tudja befolyásolni a környezete - kezdte bizonytalanul. - Egy új ruha, egy finom vacsora vagy egy jó társaság. Nos, így van ez az otthonával is. Ha rendezett, letisztult berendezés, világos és vidám színek vesznek körül, akkor jobb lesz a hangulatod tőle. De ha lepukkant, penészes lakásban laksz, ahol rozzant bútorok és falak vesznek körül, akkor onnan legszívesebben elmenekülnél. Nem így van?

 Lili nem szólt semmit, csak bólintott. Nem nagyon értette, mire akar kilyukadni barátnője, majd egyszer csak így szólt:

-  De ha klassz lakásod van, viszont a nap sohasem süt be rajta, mert olyan helyen élsz, ahol mindig esik az eső vagy felhős az ég, akkor sokra mész vele.

- Pontosan- helyeselt Adri. - Többek között azért is költöztem ide, Hihetetlen városba, mert itt szinte mindig süt a nap, szép és hangulatos a város és nagyon kedvesek az emberek. Amióta itt lakom, már tudom, hogy azért, mert a házak ablakában és a tereken színes virágok nyílnak, a szórakozó helyek mindig tele vannak, és az ételeik egyszerűen zseniálisak. Ki tudna szomorkodni egy ilyen helyen?

- Én ezt értem, és igazad is van. Csak két napja vagyok itt nálad, és olyan, mintha kicseréltek volna. Újra érzem, hogy élek! Csak azt nem értem, mi folyik ebben a házban.

Adri mély levegőt vett, és zavartan folytatta.

-  Amikor négyszáz éve megalapították ezt a várost, akkor ezeken a lankákon nem lehetett mást látni, csak virágzó bokrokat, és gyümölcsöktől roskadozó fákat. Az állatok egymás hegyén-hátán éltek itt, mert a burjánzó élethez minden feltétel megvolt. Ennek a völgynek varázserőt tulajdonítottak, mert hasonlót még senki sem látott. Az első telepesek nevezték el Hihetetlen városnak, mert egyszerűen hihetetlen és csodálatos volt mindaz, amit itt találtak.

 Lili összeráncolta szemöldökét, de nem bírt megszólalni. 

 - Az évek során a környék fáiból és köveiből épültek fel a házak. A legtöbb ház varázslatos erővel bír. Aki lelki békére és megnyugvásra vágyik, annak csak fel kell mennie néhány napra a hegy tetején álló, fehér kupolás szentélybe. Akik onnan visszatértek, mára gyógyítók vagy papok lettek. Van olyan ház a városban, ami megmutatja, miben vagy tehetséges, és melyik képességedet kell fejlesztened. A mi társasházunk, vagyis az én lakásom pedig… egy tükör.

Lili egyre előrébb dőlt a fotelben. Már majdnem leesett róla, annyira figyelt, mert Adri minden szót egyre halkabban és lassabban mondott. De mit ért azon, hogy tükör?

- Ez a lakás visszatükrözi a hangulatodat. Ha magányosnak érzed magad, akkor falait nagyobbnak látod, és a hangod vagy a lépteid visszhangoznak benne. Ha nyugodt vagy, akkor tiszta és kellemes körülötted minden. Ha mérges vagy, akkor kaktusz tüske áll a kezedbe a nappaliban, vagy forró víz égeti meg a kezedet a csapnál. Ha magadtól nem jössz rá, hogy változtatnod kell a hozzáállásodon, akkor ez a ház segít, hogy észrevedd, rossz úton jársz.

 -  Várjunk csak!- vágott közbe Lili. - Azt akarod mondani- mutatott körbe az ujjával-, hogy ez a ház beléd lát, és a hangulatodtól függően meg tudja változtatni a külsejét? Vagyis a belsejét!? - javította ki magát.

Adri alig bírta visszafojtani mosolyát.

-  Hát, nem hihetetlen?- ragyogott fel az arca.

-  De az! - helyeselt barátnője.

Adri látta, hogy ez már Lilinek is sok, ezért taktikát váltott.

-   Figyelj rám! Emlékszel, milyen fáradt voltál, amikor megjöttél?

Lili bólintott.

-   Az első éjjel nagyon sokat aludtál, és amikor felkeltél, mégis sötét volt odakint. Fáradt voltál, és a ház ezt érzékelte, így megállította az időt, hogy tovább pihenhess. Csak akkor kezdett feljönni a nap, amikor már teljesen kialudtad magad, de még korán reggelnek tűnt az idő, mert vendégségben azt mondtad, nem akarod alvással tölteni a napot. Így volt?

Lili csak annyit bírt kinyögni: Így!

-   Ez a ház nem csak a hangulatodat tükrözi vissza, hanem az igényeidhez, kívánságaidhoz alakítja a körülményeket. Amikor első reggel kijöttél a szobából, még elég nyűgös hangulatban voltál, ezért recsegett-ropogott a padló és csöpögött a csap. Így volt?

-   Így! - tátogta Lili kábultan.

-  A második reggel már napsütésre ébredtél vidáman, és a lakás új színben tűnt fel előtted.

-  Igen, de honnan tudod?

-  Ez a lakás az enyém, így olyan, mintha én lennék. Ha történik benne valami, azt érzem és tudok róla.

- De a törpék, és a tükörben látott látomások? Na és persze a fénykép? Azokat mivel magyarázod? – követelte Lili a választ.

Adri elmesélte, hogy amikor ő költözött ide, kis híján infarktust kapott az apró lényektől. Mindenki annak látja őket, amilyen formában fel tudja dolgozni az agya, hogy apró valamik rendet csinálnak helyette a lakásban. Ő például hangyákat látott, amik szorgosan eltakarították a szemetet, és apró szivaccsal a lábukon felsúrolták a padlót. A fürdőszobai tükör kívánságokat teljesít. Ha Adri éppen arra vágyott, hogy fürdés közben egy tópartra képzelje magát, akkor a tükörben megjelent egy egzotikus kép egy tóról, amibe kis vízesés formájában jut el a víz. Akár egy cserélhető poszter, csak a tükör még mozgó képet is tud mutatni.

-    A fényképtartó a titkos vágyaidat vagy éppen a legjobb emlékeidet idézi fel – folytatta. – Szóval visszatérve a kérdésedre: igen, ez a ház beléd lát. Egy idő után eggyé váltam vele. Átsegített a nehézségeken, és mára úgy érzem, megtaláltam önmagam. Nagyon boldog vagyok itt, és mivel sokszor írtad, hogy Láthatatlan városban milyen unalmas és szürke az életed, nem hagyhattam, hogy ott ragadj, amikor élhetnél másképp is! Költözz ide hozzánk! Nana épp most keres új lakást. Az övét megvehetnéd te, és akkor szomszédok lennénk.

Lili döbbenten nézett barátnőjére. Majd megenyhült az arca.

- Hát! Nem mondom. Tényleg hihetetlen ez az egész, de valamiért hiszek neked. Talán azért is, mert csodásan éreztem magam ezen a hétvégén. Ez a hely tényleg varázslatos, és nem mellesleg színes. Ha jól értettem a szavaidat, akkor legkedvesebb hobbimról sem kellene lemondanom, hiszen ez a ház lehetővé tenné a számomra, hogy addig aludjak, ameddig csak bírok. Viszont mielőtt igent mondok, lenne még egy kérdésem.

Lili arcán huncut mosoly jelent meg:

-   A szomszéd srácnak, akit a tükörben láttam, véletlenül nincs egy bátyja?