Kovakcsicsi mesék

Intergalaktikus találkozó

A Halálcsillagon nagy volt a zűrzavar. Minden ott dolgozót leküldtek a közeli bolygókra, azzal a jelszóval, hogy a túlóráért most mindenki üdülési utalványt kapott. A Hatóság ugyanis helyszíni szemlét írt ki, hogy ellenőrizze a Halálcsillag műszaki állapotát. A Vezetőség őrült kapkodásba kezdett: „Még kész sincs, és mi már használjuk. Ha ez kiderül, sosem kapunk működési engedélyt!”- siránkozott az egyik parancsnok. „De még csak fennmaradási engedélyt sem, ha meglátják itt ezt a több ezer rohamosztagost! Senki sem hiszi el, hogy üzemen kívül vagyunk!”- így a másik. „Azonnal ürítsék ki a Halálcsillagot! A katonáknak pedig adjanak be egy mesét. Nem szeretném, ha kitudódna, miért kellett elhagyniuk a posztjukat ilyen sietősen.”- adta ki a parancsot a Nagy Úr.

Így történt, hogy egy meleg nyári napon, amikor az egyik kovakcsicsi harcos (bár nem értem miért nevezik magukat harcosnak, hiszen soha nem harcolnak senkivel) a Szavannát járta, és nem talált semmi levadászni valót, és nagyon elfáradt a hőségben, és lefeküdt egy fa alá pihenni, és elaludt, és amikor felébredt, akkor furcsa, lidérces látomása volt. Azt látta, amint a láthatáron egy fehér csontvázszerű, gülüszemű izé közeledik egy idomított orrszarvú hátán. A bátor harcos nem ijedt meg, hanem megfeszítette íját és se szó se beszéd fejbe lőtte vele az idegent.

 -Mi a pöcök? Ne lőjél már banyek, mert előkapom a sugárfegyverem, és hamuvá villantalak vele!

De a harcos nem értette mit beszél az idegen. Vézna karjaival hadonászni kezdett, úgy magyarázott:

- Oezf oazf orrfoszarvúf okellf onekemf! Oaf ofaluofnakf okellf! Oazonnalf ofszálljál lef oa ohétvégif oebédünkofről, ovagyof oelveszemf oerőfvel!

Az idegen tágra nyílt fekete üregekkel nézett ki a fejéből, de nem értette ő sem, hogy ez a fura szerzet mit akar tőle. A helybeli hatalmas fejét vastagon borította a szőr, amit egy ronggyal kötött el, valószínűleg azért, hogy ne lógjon a szemébe. Vézna testét csak a dereka körül fedte be növényi maradványokkal, amit igen különösnek talált. Az eszébe sem jutott, hogy egy helybeli harcossal, egy katonával van dolga, annyira valószerűtlennek tűnt. A központi adattártól landolás előtt azt az információt kapta, hogy ezen a bolygón humanoidok élnek, akiknél már kifejlődött a beszéd készsége.

- Do you speak English? Banyek! Ez az átkozott rendszer azt állította, hogy ezen a bolygón mindenki beszél angol nyelven. Negyvenöt másodperc alatt letöltöttem a hardverembe, erre tessék. Itt ülök a legkeményebb transzfereszközön, a hőségtől rám olvadt a páncélruhám, és ráadásul egy idegesítő, csupa szerves valamit vet az utamba az univerzum. Bárcsak lejárna a szabim, hogy újra lőhessek az ilyen idegesítő lényekre!

-Yes, I do. I’m John Rambocsicsi. I need your rhino! Now! (Igen, beszélek. Rambocsicsi János vagyok. /Nyers magyar fordításban./ Szükségem van az orrszarvúdra! Most!)- üvöltötte el magát az afrikai harcos.

Az idegen fenyegetőnek érezte a felszólítást, és az övéhez kapott a fegyveréért. Ez már neki is sok volt. A harci üvöltést levágta, de hogy merik őt fenyegetni!? Hiszen ő a Halálcsillag egyik legkeményebb zsoldosa. Gondolta, gyorsan szétpuffantja Rambot, hogy végre élvezhesse a hirtelen jött nyaralást. Csakhogy a fegyverét a központban kellett hagynia, mielőtt lehozták a felszínre. Parancs nélkül ugyanis nem lőhet senkire és semmire. A parancsnokát pedig valószínűleg valami sokkal jobb helyre vitték nyaralni.

Szóval se fegyver, se parancsnok. Így nem harcolhat. Ebben a páncélban maximum felborítani tudják, de ő biztos nem tud úgy elhajolni a lézer elől, mint abban a régi filmben, amit idefelé nézett. Így filózott magában az idegen katona, amikor a következő pillanatban a fura szerzet benyúlt a pálmalevélszoknyája alá, és egy akkora kést vett elő, amitől az orrszarvú felébredt a transzból, és futásnak eredt az idegennel a hátán. Egy darabig futott utánuk, hátha le tudja szedni mindkettőt, de tíz méter után feladta. A fura szerzet még hátra intett neki, vagy csak kapálózott, nem tudta eldönteni. Végül mindketten eltűntek az izzó láthatáron.

Az afrikai harcos ideges lett, amiért elszalasztotta a jó kis zsákmányt, majd komótosan, a földet rugdosva maga előtt, elindult hazafelé. Üres kézzel.