Kovakcsicsi mesék

Az ajándékozás ünnepe

Az idei december is őrült melegnek ígérkezik Afrikában. A gólyák, akik tavasszal nálunk költik ki fiókáikat, ilyenkor már Afrikában süttetik a hasukat, és élvezik a téli szünetet. A gólyák érkezéséből tudják a kovakcsicsik, hogy hamarosan itt az ajándékozás ideje. Ilyenkor mindenféle finom, gyümölcsös süteményt készítenek egymásnak, amit dobozba tesznek, és átadnak egymásnak a falu tagjai. Mindenki ad mindenkinek sütit, ezért a következő hónap már a nagyböjt hava. Valahogy le kell adni a felszedett kilókat, és meg kell szabadulni az édesség káros hatásaitól: fáradékonyság, lustaság, puffadás és nyusszogás. Pár hét gyökér diéta, és helyreáll az egyensúly.

No, de ne szaladjunk annyira előre! A várakozás és a készülődés az idén még különlegesebb lett. A kovakcsicsik nem ismerik az európai szokásokat, így nem tudták, hogy ki az a piros gatyás, piros sipkás gömbölyű vénség, aki egy reggel ott szitkozódott a falu határában, egy fura szerkezet mellett. Mivel ők mindig félmeztelenül vannak felöltözve, ezért nem is tűnt fel nekik, hogy valami nincs rendben az idegen öltözékével. Ágyékvédőjét valami fura eszköz tartotta rajta, amit a vállán átdobva viselt. Arcszőre olyan dús és hosszú volt, amilyet még sosem láttak. A nagy meleg ellenére fejmelegítőt viselt, ami igen szokatlan volt errefelé. Csak azok használtak hasonlót, akik a Kilimandzsáró hegyére másztak fel. 

Csakhogy a kovakcsicsi békés és egyben szolgálatkész nép volt, így ketten oda is szaladtak, hogy felajánlják segítségüket. Az első dolog, ami feltűnt nekik, hogy az idegen bőre nagyon fehér, ami percről-percre egyre jobban kezdett hasonlítani a nadrágja színéhez, pedig még csak délelőtt volt. Szegény öreget verte is a víz. Az egyik harcos felajánlott neki egy pálmalevél-legyezőt. Az rögtön értette, mit akar adni, és köszönettel elfogadva nyomban használatba is vette. Az idegen – munkájából kifolyólag – szinte minden nyelven beszélt. Megpróbált hát a Közép-Afrikában használt nyelvek közül először a maszájjal beszélgetést kezdeményezni, de nem értették. Aztán kanuri nyelven mondta el, mi történt vele, de továbbra is csak néztek rá nagy szemekkel. Gondolta, amilyenek, biztos a dinka nyelvcsaládba tartozhatnak, de sajnos arra sem reagáltak semmit. Akkor aztán úgy döntött, jöhet a kézzel-lábbal fordítás.

Elmutogatta, hogy ő tud repülni, és ezen a szerkezeten ül közben. Épp munkából tartott hazafelé, amikor meghibásodott az útvonaltervezője, és így nem tudta pontosan, merre jár. Gondolta leszáll, hogy felmérje a terepet, de a nap elvakította, és túl gyorsan landolt. Vagyis magasság és sebességmérő hiányában lezuhant. Még azt is előadta nagy nehezen, hogy kilenc antilopszerű állat segít neki a vontatásban. Belekezdett az állatok nevének felsorolásába, de az Üstökös és Villám nevek hatására a bennszülöttek félni kezdtek. Gondolta, ideje a tárgyra térni, ezért elkezdte mutogatni a szán jobb talpát, ami sajnos kitört zuhanás közben.

A kovakcsicsik körbejárták a szerkezetet, megvizsgálták, és állukat vakargatva gyors tervezésbe kezdtek. Először is fel kell emelni. Az egyikük megemelte, hogy a másik jobban odaférjen. Az gyorsan kitámasztotta egy ággal a szánt, de társának elfelejtett szólni, aki további négy órán keresztül tartotta még a szerkezetet. Az egyszemélyes szerelő brigád egy erős indával és egy masszív ággal sínbe tette a talpat, akár a gyerekek törött lábát a sámán. A szerkezet így újra siklani tudott a homokon. Hogy ez nekik nem jutott eszükbe! Sokkal könnyebb lenne közlekedni a sivatag dűnéi között, ha csinálnának egy hasonló szerkezetet!

Az idegen nagyon hálás volt! Kicsit kimerültnek látszott. Olyannak, mint aki nem aludt egész éjjel. Arcán mégis vidám mosoly ült. Elővette horpadt puttonyát, hátha talál még benne valamit, amivel megajándékozhatja ezeket a kedves, segítőkész bennszülötteket. Kivett néhány dobozt, átadta nekik, és megígérte, hogy jövőre felveszi őket az útvonaltervező programjába, nehogy kimaradjanak az ajándékozásból. A kovakcsicsik értették a dobozátadás jelentését és boldogan szorították magukhoz. Közben megérkeztek az antilopszerű állatok, akik a magasba emelték a szerkezetet az öreg gömböccel együtt, és pár perc múlva, már csak egy pont voltak az égen. A harcosok nem értették, hogy minek kellett megjavítani, ha nem is a homokon kell siklaniuk a talpaknak, de hamar túlléptek ezen a problémán. Beszaladtak a faluba, hogy kinyissák a dobozokat, és felfalhassák a sok finomságot.