Kovakcsicsi mese versben

Afrikai karácsony

Vannak helyek a földgömbön,
ahol nincsen hó, sem hógömbök,
a levegőben ilyenkor nem száll más,
csak virágpor és a dolgozó Mikulás.

Nyár van Afrika szívében,
kovakcsicsik fürdenek testlében,
oroszlán szaguk messzire száll,
Vajon elkerüli őket a Mikulás?

Ünnepre készülnek, kenyeret sütnek,
anyjukon a kicsik majomként csüngnek,
a falu sámánja beszédre készül,
mitől a hangulat majd felélénkül.

(Vagy nem.)

Családi vacsora készül a faluban,
a létszám hatvan, plusz Dzsabba,
az élő trombita; teríteni a földre fognak,
ahol levélről esznek két pofába nyomva.

 

Leszáll az est, kigyúlnak a fáklyák,
színes bogarak ülnek a rooibos ágán*,
halkan énekel a kovakcsicsi sámán,
áldásra tárja szét rövidecske karját:

„Együtt a törzs, egy hatalmas család,
egymásra vigyázva lépkedünk tovább,
a kevésbé okosat is szeretnünk kell,
ha túllép egy határt, verjük csak el!

Az Ő érdekében!”

 

*Dél-Afrikából származó vörös fokföldirekettye (Aspalathus linearis). Hajtásaiból tea készül, ami reggel élénkítő, nappal szomjoltó, este nyugtató hatású.