Álomhajó

Álomhajó

Amint a nap lebukott a látóhatáron, halvány csillagok jelentek meg az égbolton. Fényük úgy erősödött, ahogy az éjszaka átvette a Nap helyét. Minden elcsendesedett és a vackába húzódott, hogy kialudja magát. Csak a Hold ült fel az ég egyik sarkába, hogy onnan körbejárva szemügyre vehesse a vidéket. Szegény Hold nagyon magányos volt. Általában nem látott senkit. Olyankor mosolyra húzta száját, amitől kikerekedett, és vidáman bevilágította a dombokat, falvakat. A derengő világosságban szokott találkozni emberekkel, akik későn érnek haza munkájukból, de ők is csak intettek neki, megköszönve, hogy utat mutatott nekik, és eltűntek a házak között.

A Hold úgy érezte, nem igazságos, hogy a Nap mindig vidáman játszó gyerekeket, csaholó kiskutyákat és piknikező családokat lát, ő meg egész éjjel, szinte senkit. Társaságra vágyott. Ekkor döntött úgy, hogy épít egy álomhajót, amivel a gyerekek álmukban elrepülhetnek messzi-messzi tájakra, ő pedig elkísérheti őket.

A Hold minden éjjel a hajón dolgozott. Pár hét alatt le is fogyott a nagy munkában, de aztán újra vidáman engedte ki ezüst hasát. Úgy építette meg, hogy a gyerekek a lehető legjobban érezzék magukat, és ne akarjanak hazamenni. Épített nekik mászófalat kötélből, csúszdát a vitorlavászonból, labirintust a hajó belsejében, egy játék konyhát a lányoknak, és egy hatalmas játéktermet közvetlenül a kapitány kabinja mellett.

A hajóra bárki felszállhatott, aki elfogadta a Hold meghívását, hiszen ő mindenkit szívesen látott. Kivéve a felnőtteket! Őket nem annyira szerette, mert nem lehetett velük játszani. Este tíz órakor már közel egy tucatnyi öt és tíz év közötti gyerek hancúrozott a fedélzeten. Eleinte a látvány foglalta le őket, hiszen a hajó a levegőben úszott magasan, a felhőkön. Alattuk csak a lámpák fénye rajzolt csillagokat a földre, jelezve, hogy város fölött haladnak el. A Hold ezüstös fénnyel világított, amitől a táj nyugodttá és ragyogóvá vált. Aztán felfedezték a játékokat, és a hajó hamarosan nevetéstől, futkározó gyerekektől visszhangzott. Egészen hajnalig. Boldog volt, hogy nekik világíthat, és végre van társasága.

Reggel aztán, amikor átadta helyét a Nap első sugarainak, akkor a gyerekek is eltűntek a hajóról. Mindenki vidáman ébredt az ágyában, hiszen álmában egy csodás helyen járt, ahol a többi gyerekkel rengeteg féle, kalandos játékot próbálhatott ki.

A Hold végre vidám volt. Barátai minden éjjel visszatértek a hajóra, ahol együtt múlatták az időd.