Évszakok

             Ősz

Mi jut arról eszedbe,
ha azt mondom: Ősz.
Elmesélem nektek,
hogy mire gondolok.

Elképzelek egy tavalyi,
hűvös, őszi napot,
októbernél járnak,
most a gondolatok.

Az iskola udvarát
falevelek lepik,
színük: piros, sárga
ezer árnyalata.

Egyre többen vesznek
több ruhát magukra,
nehogy megfázzanak,
hisz alig süt a nap.

Közeleg a tél,
a fák már kopaszak;
van, aki várja nagyon,
hogy váltsunk évszakot.

 

 

                                                                   Tél

Eljött hát a tél,
a hideg, könyörtelen,
s fogakat csikorgató
nesztelen szelek.

Mégis sok vidám gyerek,
kint ugrál a hóban,
hóembert építve,
várnak hívó szóra.

Télen van egy ünnep,
úgy hívják: Karácsony;
sok gyerek álma,
hogy Télapót lásson.

Nem sokáig tart
ez az évszak sem,
közeleg a tavasz,
ezt már szeretem.

  

   

     Tavasz

Gyönyörű a tavasz,
tudjátok miért?
Az egész világ ismét
új életre kél.

Ha megfigyeled néha
a fák ágait,
zöld rügyeket látsz,
kibújó leveleit.

A virágok közül
egy-kettő nyílik,
pár nap alatt ismét
a rét kizöldül mégis.

                      Nyár 

 

Lekerültek végleg
a nagykabátok,
rövidnadrágban
járnak a diákok.

De nem az iskolába
járnak a gyerekek,
szünetelnek a sulik,
üresek a fejek.

Nyaralni mennek
ekkor az emberek,
csak pár dolgozó nem,
nekik még nem lehet.

Ilyenkor inkább csak
 a gyerekeknek jó,
bármit csinálhatnak,
az idő számukra: CSAK SZÓ!

(1996)