Sárkányharcos
Egyszer volt, hol nem volt, túl a
süveghegyeken élt egy sárkány.
Tavasz volt. A hó már elolvadt a
réteken, épp csak a környező hegyek
tetején csillogott még fehér hósapka. A zöld óriás vett egy alapos fürdőt a közeli patak vizében, miközben idegen
szagra lett figyelmes. A szagot eleinte halk, majd egyre hangosabb csörtetés
kísérte. A sárkány kiment a régi út mellé, hogy megnézze mi az.
Uram sárkánygyík! Ez meg kicsoda?
És mit akar?
-Te vagy az a sárkány, aki ebben
a várban lakik?- kérdezte fennhangon a csillogó arany páncélos lovag.
A sárkány magabiztosan azt
mondta:
-Igen. Már vagy kétszáz éve a
családomé.
-Akkor jobb lesz, ha félreállsz
az utamból, mert ez a vár mától az enyém!
-És milyen alapon?- kérdezte a
sárkány.
-Van egy új barátnőm, akinek megtetszett a várad. Tudod, hogy
megy ez… Nem mondhattam neki nemet.
-Banyek. Már azt hittem azzal van
bajod, hogy sárkány vagyok. De kérlek, ne bánts minket! Három gyermekem van
odafent. Valahogy biztos meg tudunk egyezni-könyörgött.
-Ez most komoly?- értetlenkedett
a lovag.
-Nem - válaszolta morcosan a
sárkány, majd nagy levegőt vett és akkora szélvihart zúdított a
lovasra, hogy majd elvitte azt.
-Hát jó! Te akartad. Ezer lovasom
vár a jelzésemre a dombokon túl. Ha nem akarod, hogy lemészárolják a családodat
és téged, akkor add át a várat!
-Tudok jobbat! Megölöm neked azt
a fehérnépet.
-Dehogy ölöd! Végre van valaki,
aki szeret!
-Ez most komoly?- kérdezte a
sárkány gúnyosan nevetve.
-Nem!- felelte szomorúan a lovag.
-Szóval mi legyen? Ha a várat
akarod, megöllek. Ha lemondasz róla, akkor a barátnőd öl meg,
amikor üres kézzel érsz haza.
-Igazad van. Van valami jó
ötleted? Segíts nekem, kérlek!- könyörgött a páncélos lovag.
-Jó fej leszek, és megszabadítalak
a gondjaidtól- mondta a sárkány, majd felemelte a fejét, hogy teleszívhassa
tüdejét, és hatalmas tüzet okádott.
A lovag szénné égett a lovával
együtt.
A sárkány elégedetten konstatálta
a nagyszájú papucs pusztulását, majd unottan visszaballagott a várba.
Reegota ez a kedvenc! :)
VálaszTörlés