Kezdetben volt az öröm, de ahogy múltak a percek, a boldogság érzését felváltotta az elégedetlenség. Eleinte csak nyűgösek voltunk, aztán a fáradtság és az éhség, tehetetlen dühbe hajszolt minket. Legszívesebben földhöz vertük volna magunkat, hogy hagyják már abba, de felnőttek vagyunk. Arcunkon csak érdektelenség tükröződött, gyomrunk halkan korgott, mert egy felnőtt visszafogja magát. Vagyis elnyomja magában a gyermeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése