22
Anyám egy órán belül tudomást szerzett állapotomról,
és napokig el sem mozdult mellőlem. Az orvos szerint eltörött pár csontom. Bal
szemem körül a duzzanat néhány nap alatt lehúzódott, és helyét hatalmas lila és
sárga foltok vették át.
Miközben az ispotályban gyógyultam, anyám felkereste
Kálmán édesapját, és a segítségét kérte, hogy felépülésem után ne kelljen
visszamennem a nyájat őrizni. Bernáth ügyvéd úr közbenjárása sikeres volt, de
az eltűnt birkák és a bárány miatt a szolgabíró visszatartotta a béremet, a kár
megtérítése jogcímén.
A betyárokkal balul elsült találkozásomról csak Kálmán
édesapja tudott, így anyámon kívül nem volt egyetlen látogatóm sem.
Egy héttel később hazavittek.
– Szentséges Szűz Mária! Mi történt ezzel a szögény gyerökkel,
Annuskám? – kérdezte a szomszéd asszony, miközben tágra nyílt szemmel a kerítésnek
támaszkodott.
Nagyanyám nem válaszolt, csak karjával legyintett,
hogy nehéz dolog ez, ne is beszéljünk róla, Juliskám.
– Az én fiam még rosszabbul fest – sírta el magát. – A
múlt éjjel rájuk rontottak a szállásukon. Huszadmagával az ispotályba kellett
vinni őket, mert egy csapat betyár az éjszaka közepén rájuk tört, és halálra
verték őket. Egy tizenhét éves inasfiú helyben meg is halt – hüppögte.
Egy pillanatra mindannyian megtorpantunk a küszöbön,
majd anyám gyorsan bekísért az ágyamba, és becsukta az ajtót, ablakot.
Még két hétig feküdtem otthon, mire felkelhettem. Nem
jött hozzám látogatóba se Kálmán, se Imre. Emmát is inkább Etelkáéknál
szállásolták el, hogy ne zavarjon a felépülésemben.
Eleinte napokig csak aludtam. Úgy éreztem magam, mint
akin átgázolt egy egész gulya.
Ahogy gyógyultak a sebeim, alvásigényem is kevesebb
lett, ezért egész nap a plafont voltam kénytelen bámulni. Sajgó, szúró mellkasom
miatt ugyanis csak hanyatt tudtam feküdni.
Mivel egyebet nem tehettem, elterveztem, hogy amint
felkelhetek, megkeresem barátaimat, és tájékoztatom őket a történtekről. Most
már tisztában voltam vele, miért mondta a szivarszobában az a férfi, hogy Isten
irgalmazzon nekünk. Bergán János kegyetlen vadállat…
Vasárnap a misén a plébános végig az erkölcsös életről
beszélt. Züllöttnek nevezte a várost, és a vidékről feljövő asszonyoktól óva
intette a férfiakat. A munka erejére és a városunk felvirágoztatására buzdított
mindenkit. Példaként hozta fel a helyi izraelitákat, akiknek közössége ekkor virágzott
fel. A félszáz lelket számláló közösség templom építésébe kezdett, hogy ne
Toponárra kelljen kijárni istentiszteletre. Összejöveteleiket az utolsó időkben
a Vár utcai Baratányi-házban tartották. A családok közötti összetartás és munkabírásuk
példaértékű volt a városban.
Álmos kis város volt a miénk. Ezért az emberek kiutat
kerestek magunknak, hogy üres óráikban elüthessék valamivel az időt. A báli
szezonon kívül akadt más szórakozás is. Színielőadásokat tartottak maguknak a
műkedvelő polgárok, ősztől pedig borkóstoló összejövetelektől volt hangos
többek között a Kecel- és az Ivánfa-hegy.
A mise után engedélyt kértem édesanyámtól, hogy
Kálmánt megvárhassam a bejáratnál.
Izgatottan topogtam, amíg meg nem jelent édesapjával
az ajtóban. Elköszöntek a plébánostól, és lassan elindultak a kocsi felé.
– Kálmán! – kiáltottam.
– Szervusz, Pista! Mi van veled? Jól vagy? – kérdezte.
– Jól, de beszélnünk kell! Ráérsz délután?
A szívem kalapált. Alig bírtam ki, hogy ne mondjam el
rögtön, amit kiderítettem.
– Igen. Ráérek – csodálkozott.
– Akkor találkozzunk a keleti temetőnél három órakor!
Imrének is szólok!
Búcsút intettem, és indultam anyám után, aki néhány asszonnyal
beszélgetett a Pap utca elején.
Imre soha nem járt templomba, így hozzá személyesen
kellett volna mennem, ha éppen akkor meg nem jelenik. A legjobbkor! A molnár
kocsijának végében utazott a liszteszsákok között.
A kocsi után szaladtam. Lassan zötyögött a szekér a
városháza irányába, így futtában Imrét is elhívtam a délutáni találkozóra. Nem
lepődött meg különösebben. Bólintott, és nyugodtan majszolta tovább az almáját.
Aztán a szekérrel együtt eltűnt a Gilice utcában.
Alig bírtam magammal. Az ebéd és a délután hátralévő
része gyorsan eltelt. Megszűnt körülöttem a világ, és csak gondolkoztam,
gondolkoztam. Éreztem, hogy sokkal fontosabb és nagyobb dolgok történnek a
háttérben. Fontos dolgok. És súlyosak. Csak sejtettem, hogy valami nagy dolog
történhetett. Csak néhány részletet tudtam. A teljes igazságtól olyan messze
voltam, mint ide Buda, de ez a kis fuvallat hatalmas vihart kavart bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése