Ágyikó
A nap lenyugodott a dombok mögött. Aludni tért, hogy átadja
helyét a csillagoknak. Az állatok behúzódtak vackukba, hogy kialudják magukat.
Minden elcsendesedett. Csak a szél suhant el a fák között, hogy ellenőrizze,
minden rendben van.
Csupán egy kislány nyöszörög édesanyjának:
-Még nem vagyok álmos, nem akarok lefeküdni!
Édesanyja szelíden megsimogatja arcát és betakargatja.
-Aludj kincsem! Holnap majd újra játszhatsz. Jó helyen vagy-
suttogja.
-De te még nem mész aludni. Miért csak nekem kell lefeküdnöm?
Hadd maradjak fent veled! – kérleli édesanyját.
-Én is szívesen lefeküdnék, de még dolgom van. Ha felnőtt
leszel, majd megérted. Tudod, egy hosszú, fárasztó nap után van egy hely, ahol
mindennél jobb lenni.
-Hol?- kérdezi érdeklődve a kislány.
- Az ágyban. Itt nem piszkál senki, nyugalom és csend vesz
körül, mert ez a hely csakis a tiéd. Bebújsz a takaró alá és minden
megváltozik. Ha elalszol, hamarosan egy másik világba repülsz, ahol az lehetsz,
aki csak akarsz, azt csinálhatsz, amit csak akarsz. A felnőttek is szeretik az
ágyikójukat. A puha, meleg ágyukat, ahol kényelmesen elnyújtózkodhatnak és
megpihenhet minden porcikájuk. És nem csak a testük pihen, hanem a fejükben
lévő gondolatok is. Azok reggelre kitisztulnak. Amiért előző nap még dühösek voltak,
az reggelre jelentéktelen apróságnak tűnik a szemükben. Nem felejtik el, miért
mérgelődtek, csak pihent fejjel, és szívvel tekintenek rá másnap reggel.
Varázslatos ez a hely, ahogy megváltoztatja a dolgokhoz való hozzáállásukat.
Gondolj arra, milyen klassz hely az ágyikód: ha fázol, felmelegít. Ha el akarsz
bújni a világ elől, fejedre húzhatod a takarót, és máris egymagad vagy. Alatta
megszűnik a külvilág, és sérthetetlenné válsz. Este, ha odakint besötétedik, a
kis tested egyre inkább pihenésre vágyik. Ezért ásítozol. Neki is pihennie
kell, hogy másnap legyen ereje végigfutni az udvaron, vagy segíteni a
nagymamának cipelni a befőttes üvegeket. Éjszaka a fekvő testhelyzet a neki
való. Engedd, hogy ő is pihenjen! Amikor lefekszel, jusson eszedbe, hogy te
vagy a legszerencsésebb a világon, amiért teli hassal, egy puha, meleg ágyban
hajthatod álomra a fejedet. Nem áztatja eső, és nem csípi szél az arcodat, mint
más, nagyon szegény sorsban élő gyerekekét. Fedett, és védett helyen vagy, a
saját ágyadban, és ha elalszol tiéd a világ!
-Anya!
-Tessék!
-Most már tudok aludni.
-Ennek örülök – mondja mosolyogva édesanyja.
-Anya!
-Igen szivem?
-Köszönöm, hogy ilyen ágyikót vettetek nekem apával. Jó
éjszakát!- suttogja a kislány, és a fal felé fordulva elalszik.
Édesanyja könnyel a szemében betakarja gyermeke hátát, és
búcsúzóul megpuszilja a fejét:
-Én is szeretlek kicsim! Álmodj szépeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése