Vers mindenkinek

Írkáló: A Szél

  

Fúj a szellő, száll,

Egyik ágról a másikra jár,

Keresi, melyen megpihenhet,

S ismét visszaszökhet az egekbe.

Nem tiltja senki semmitől,

Nem függ mástól, csakis kedvétől,

Hogy éppen merre kíván szállni,

S ha elfáradt, valahol leszállni.

Titkon suhan ide-oda,

Nem látja senki ide, s tova,

Hol, merre jár, éppen mit csinál,

Láthatatlan, ahogy a szellő száll.

Biz többet hall, mint bárki más,

Ő nem ismer titkolózást,

Mindenről tud, és mindent lát,

De a híreket nem adja tovább.

Meleg napokon tested lehűti,

Egyik virágpor a másikban megfürdik,

Ahogy beporozza őket a szél,

És hamarosan lesz friss termés.

Ad neked, ha nem is kéred,

Energiát ad tenéked,

Bőröd, hűti, frissít téged,

Virágok helyén termést képez.

Ha akar, tud ő rombolni is:

Házakat égbe röpíteni,

Erős fákat kidönteni,

Repülőket eltéríteni.

Van, ki utál, van, ki szeret,

Van, ki örökre megemleget,

Szükség van rád, ez nem vitás,

Nélküled életünk egy síkság.

(1999)