1
Kegyetlen
hóvihar tombolt. A szél és a hideg a havat ezer pengeként vágta a katonák
arcába. A nyugat felől érkező sereg ágyúival együtt könnyedén kelt át a
befagyott Rába vizén. Nincs hová menekülni. A Bakonyban és környékén több ezer
huszár, paraszt, szűcs, kovács, segédek és inasok várták az ostromot. Még
néhány betyár is Perczel Mór szolgálatába állt, hogy növelje az ellenállás
erejét a Dunántúlon. A téli hideg már előre megszedte áldozatait. Még a csata
előtt. Nem csak hadi eszközökben volt hiányosan felszerelve a magyar csapat. Az
inasok rövid zekéjük szélét szorongatva várták, hogy megszólaljanak a harsonák.
A Görgey tábornok utasítására toborzott tízezer fős hadsereg kaszával és szerszámokkal
várta az osztrákok érkezését a Rába felől. Csak kevés kiképzett huszár ült
lován karddal az oldalán. Szemükkel a hótól alig kivehető dombokat kémlelték.
Mindenki várta az ütközetet. A hírek szerint a szuronyos puskákkal és ágyúkkal
felszerelt osztrák sereg létszáma elérte a tizenkétezer főt.
Ezen
az éjjelen a szél őrültként söpört végig Kaposvár utcáin. De volt egy ház a
Füredi utcában, ahol még égtek a mécsesek. Fényük halványan derengett a
hóviharban. Egy asszony sikított. Újra. És megint. Ekkor születtem én, 1848.
december 26-án.
A
születésemnél nagyanyám – aki bábaasszony volt – és nagynéném, Erzsébet
segédkezett. Nagyanyám ügyes mozdulatokkal segített világra, majd végleg
elszakítva az anyai testtől pólyába tekert, és anyám könnyektől nedves arcához
és életet adó mellére tett. Hogy érkezésem vagy apám iránti aggodalma kínozta
jobban, nem tudom. Talán érezte, apámnak nem sok esélye van a hazatérésre, és
valószínűleg sosem fogja látni elsőszülött fiát. Zokogása csak akkor hagyott
alább, amikor hajnalban a fáradtság és a kimerültség álomba kényszerítette.
Míg
rokonaink nemcsak értünk, hanem a magyar hazáért harcoltak, addig nálunk
Kaposváron az emberek élték nehézkes életüket. Kevés volt az étel és a férfi,
akik elvégezték volna a nehéz fizikai munkát. Az asszonyok feladata volt a
család megélhetésének és védelmének biztosítása. Csak a katonai szolgálatra
alkalmatlan sánta vagy beteg, öreg férfiak maradtak a városban. A házasság volt
az egyetlen vidám esemény az emberek életében, így a fiatal lányokat az sem
zavarta, hogy csak a szerényebb kínálatból választhattak. Így legalább a
tökéletlen férfiak is tudtak maguknak feleséget fogni. Nehéz volt az élet,
főleg a szeptemberi horvát és szerb támadás után, utánuk ugyanis nem sok élelem
maradt. Abból a kevéske élelemből tengődtek az emberek, amit titkos vermekben
és a falba vájt résekben el tudtak rejteni a fosztogató ellenség elől. Csak
abban reménykedhettek, hogy jobb idők következnek, amikor 1848 decemberében V.
Ferdinánd helyét Ferenc József foglalta el Bécsben. Ekkor még nem sejtették, milyen
nehéz évek várnak még ránk.
Történelmi háttér:
Az 1848/49-es szabadságharcban Kaposvár nem kapott jelentősebb
szerepet. Tudomásunk szerint nem történt csata a közeli mezőkön, de a katonák jelenléte a leírások
alapján megkérdőjelezhetetlen. Több leírás is található arra vonatkozóan, hogy
hely hiányában házaknál szállásolták el a katonákat.
Az 1848-as szabadságharc téli hadjáratában vesz részt főhősünk édesapja
és két nagybátyja. Előzménye, hogy 1848 szeptemberében a magyarok ellen lázongó
horvátok (a szerbek és az osztrákok támogatásával) Jellasics vezetésével 35000
fős sereggel törtek be az országba a Dráva mentén. Az ellenséges csapatok Pest
felé vonultak. Szeptember végén a főleg újoncokból álló magyar csapatok Pákozd
és Sukoró között visszaverték a horvátok támadását.
Jellasics fegyverszünetet kért és Győrön át Bécs felé elhagyta az
országot.
Batthyányi lemondott és létrejött az Országos Honvédelmi Bizottmány,
melynek elnöke Kossuth Lajos lett.
V. Ferdinánd azonban, -akihez nem jutott el a
horvátok vereségének híre- feloszlatta a magyar országgyűlést, és Jellasicsot
tette meg királyi biztossá. V.Ferdinándot Ferenc József követte a trónon
(1848. december 2.), aki hamarosan általános támadást indított a magyarok ellen.
A császári királyi hadsereg főparancsnoka Windisch-Grätz lett, aki Jellasics
királyi biztossal, 44000 fős császári hadtesttel indította meg a támadást.
A magyarok oldalán, nyugaton Görgey tábornok vezetésével várták az
ellenséges csapatokat. Görgey Pozsony vonalában, Perczel Mór pedig a
Muraközben, amely Nagykanizsa és a letenyei határátkelő vonalán túl helyezkedik
el, a mai Horvátország területén.
A túlerőben lévő császári csapatok több ponton is áttörtek a magyarok
védelmi vonalain, ezért a feldunai hadsereg megkezdte visszavonulását. Kossuth
biztatására egyedül Perczel Mór vette fel a harcot Mór mellett, ahol december
végén csúfos vereséget szenvedtek a magyarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése