Karácsony

Minden Kedves Olvasónknak Boldog Karácsonyt kívánunk!

 

Könyvjelző

Firkáló első helyezett lett a Moly 8. könyvjelzőtervező pályázatán 2016 novemberében.

Íme a pályamű:

A jobb felső sarokban látható a szavazatok száma.

A Moly ígérete szerint a könyvjelző megjelenik nyomtatásban is. :)))

Az elvarázsolt ház III.

 A két lány hosszú másodpercekig csak nézte egymást. Adri kereste a szavakat. Látszott, hogy nehezére esik elmesélni, mi folyik itt valójában.

-  Nézd! Nem is tudom, hol kezdjem. Olyan hihetetlen ez az egész. Ha nem velem történik, el sem hiszem. Az elején azt hittem, hogy elment az eszem, de aztán…

- Gyerünk! Ki vele! Ezen az érzésen már én is túl vagyok. Győzz meg róla, hogy nem golyóztam be!- sürgette Lili.

Adri végighúzta kezét párszor a nadrágján, beletörölve izzadt tenyerét. A haja, mintha kócosabb lett volna, az arca pedig sápadt.

- Biztosan hallottál már arról, hogy az ember hangulatát milyen nagymértékben tudja befolyásolni a környezete - kezdte bizonytalanul. - Egy új ruha, egy finom vacsora vagy egy jó társaság. Nos, így van ez az otthonával is. Ha rendezett, letisztult berendezés, világos és vidám színek vesznek körül, akkor jobb lesz a hangulatod tőle. De ha lepukkant, penészes lakásban laksz, ahol rozzant bútorok és falak vesznek körül, akkor onnan legszívesebben elmenekülnél. Nem így van?

 Lili nem szólt semmit, csak bólintott. Nem nagyon értette, mire akar kilyukadni barátnője, majd egyszer csak így szólt:

-  De ha klassz lakásod van, viszont a nap sohasem süt be rajta, mert olyan helyen élsz, ahol mindig esik az eső vagy felhős az ég, akkor sokra mész vele.

- Pontosan- helyeselt Adri. - Többek között azért is költöztem ide, Hihetetlen városba, mert itt szinte mindig süt a nap, szép és hangulatos a város és nagyon kedvesek az emberek. Amióta itt lakom, már tudom, hogy azért, mert a házak ablakában és a tereken színes virágok nyílnak, a szórakozó helyek mindig tele vannak, és az ételeik egyszerűen zseniálisak. Ki tudna szomorkodni egy ilyen helyen?

- Én ezt értem, és igazad is van. Csak két napja vagyok itt nálad, és olyan, mintha kicseréltek volna. Újra érzem, hogy élek! Csak azt nem értem, mi folyik ebben a házban.

Adri mély levegőt vett, és zavartan folytatta.

-  Amikor négyszáz éve megalapították ezt a várost, akkor ezeken a lankákon nem lehetett mást látni, csak virágzó bokrokat, és gyümölcsöktől roskadozó fákat. Az állatok egymás hegyén-hátán éltek itt, mert a burjánzó élethez minden feltétel megvolt. Ennek a völgynek varázserőt tulajdonítottak, mert hasonlót még senki sem látott. Az első telepesek nevezték el Hihetetlen városnak, mert egyszerűen hihetetlen és csodálatos volt mindaz, amit itt találtak.

 Lili összeráncolta szemöldökét, de nem bírt megszólalni. 

 - Az évek során a környék fáiból és köveiből épültek fel a házak. A legtöbb ház varázslatos erővel bír. Aki lelki békére és megnyugvásra vágyik, annak csak fel kell mennie néhány napra a hegy tetején álló, fehér kupolás szentélybe. Akik onnan visszatértek, mára gyógyítók vagy papok lettek. Van olyan ház a városban, ami megmutatja, miben vagy tehetséges, és melyik képességedet kell fejlesztened. A mi társasházunk, vagyis az én lakásom pedig… egy tükör.

Lili egyre előrébb dőlt a fotelben. Már majdnem leesett róla, annyira figyelt, mert Adri minden szót egyre halkabban és lassabban mondott. De mit ért azon, hogy tükör?

- Ez a lakás visszatükrözi a hangulatodat. Ha magányosnak érzed magad, akkor falait nagyobbnak látod, és a hangod vagy a lépteid visszhangoznak benne. Ha nyugodt vagy, akkor tiszta és kellemes körülötted minden. Ha mérges vagy, akkor kaktusz tüske áll a kezedbe a nappaliban, vagy forró víz égeti meg a kezedet a csapnál. Ha magadtól nem jössz rá, hogy változtatnod kell a hozzáállásodon, akkor ez a ház segít, hogy észrevedd, rossz úton jársz.

 -  Várjunk csak!- vágott közbe Lili. - Azt akarod mondani- mutatott körbe az ujjával-, hogy ez a ház beléd lát, és a hangulatodtól függően meg tudja változtatni a külsejét? Vagyis a belsejét!? - javította ki magát.

Adri alig bírta visszafojtani mosolyát.

-  Hát, nem hihetetlen?- ragyogott fel az arca.

-  De az! - helyeselt barátnője.

Adri látta, hogy ez már Lilinek is sok, ezért taktikát váltott.

-   Figyelj rám! Emlékszel, milyen fáradt voltál, amikor megjöttél?

Lili bólintott.

-   Az első éjjel nagyon sokat aludtál, és amikor felkeltél, mégis sötét volt odakint. Fáradt voltál, és a ház ezt érzékelte, így megállította az időt, hogy tovább pihenhess. Csak akkor kezdett feljönni a nap, amikor már teljesen kialudtad magad, de még korán reggelnek tűnt az idő, mert vendégségben azt mondtad, nem akarod alvással tölteni a napot. Így volt?

Lili csak annyit bírt kinyögni: Így!

-   Ez a ház nem csak a hangulatodat tükrözi vissza, hanem az igényeidhez, kívánságaidhoz alakítja a körülményeket. Amikor első reggel kijöttél a szobából, még elég nyűgös hangulatban voltál, ezért recsegett-ropogott a padló és csöpögött a csap. Így volt?

-   Így! - tátogta Lili kábultan.

-  A második reggel már napsütésre ébredtél vidáman, és a lakás új színben tűnt fel előtted.

-  Igen, de honnan tudod?

-  Ez a lakás az enyém, így olyan, mintha én lennék. Ha történik benne valami, azt érzem és tudok róla.

- De a törpék, és a tükörben látott látomások? Na és persze a fénykép? Azokat mivel magyarázod? – követelte Lili a választ.

Adri elmesélte, hogy amikor ő költözött ide, kis híján infarktust kapott az apró lényektől. Mindenki annak látja őket, amilyen formában fel tudja dolgozni az agya, hogy apró valamik rendet csinálnak helyette a lakásban. Ő például hangyákat látott, amik szorgosan eltakarították a szemetet, és apró szivaccsal a lábukon felsúrolták a padlót. A fürdőszobai tükör kívánságokat teljesít. Ha Adri éppen arra vágyott, hogy fürdés közben egy tópartra képzelje magát, akkor a tükörben megjelent egy egzotikus kép egy tóról, amibe kis vízesés formájában jut el a víz. Akár egy cserélhető poszter, csak a tükör még mozgó képet is tud mutatni.

-    A fényképtartó a titkos vágyaidat vagy éppen a legjobb emlékeidet idézi fel – folytatta. – Szóval visszatérve a kérdésedre: igen, ez a ház beléd lát. Egy idő után eggyé váltam vele. Átsegített a nehézségeken, és mára úgy érzem, megtaláltam önmagam. Nagyon boldog vagyok itt, és mivel sokszor írtad, hogy Láthatatlan városban milyen unalmas és szürke az életed, nem hagyhattam, hogy ott ragadj, amikor élhetnél másképp is! Költözz ide hozzánk! Nana épp most keres új lakást. Az övét megvehetnéd te, és akkor szomszédok lennénk.

Lili döbbenten nézett barátnőjére. Majd megenyhült az arca.

- Hát! Nem mondom. Tényleg hihetetlen ez az egész, de valamiért hiszek neked. Talán azért is, mert csodásan éreztem magam ezen a hétvégén. Ez a hely tényleg varázslatos, és nem mellesleg színes. Ha jól értettem a szavaidat, akkor legkedvesebb hobbimról sem kellene lemondanom, hiszen ez a ház lehetővé tenné a számomra, hogy addig aludjak, ameddig csak bírok. Viszont mielőtt igent mondok, lenne még egy kérdésem.

Lili arcán huncut mosoly jelent meg:

-   A szomszéd srácnak, akit a tükörben láttam, véletlenül nincs egy bátyja?

 

Az elvarázsolt ház II.

Lili nem hitt a szemének. A képen valóban Adri volt, amint átveszi az oklevelet. Gondolta, ez biztos valami tréfa, amit a barátnője eszelt ki, így csak helyeslően bólogatott. Nem akart belemenni semmilyen viccelődésbe, hogy aztán a végén rajta nevessenek. A tükörrel történt esetet már meg sem említette.

Reggeli után elmentek körülnézni a városba, azután megebédeltek Nanánál, majd délután belevetették magukat az önfeledt szórakozásba a helyi vidámparkban. Körhintáztak, célba dobtak, felültek kétszer a hullámvasútra, és a végén vattacukrot ettek. Lili olyan jól érezte magát, hogy az oldala már szúrt a sok nevetéstől. Nem is emlékezett rá, mikor nevetett ennyit- vagy egyáltalán mikor nevetett- utoljára. Most végre felszabadult volt és vidám, akárcsak Hihetetlen város többi lakója. Ellentétben az előző estével, most ő beszélt lyukat Adri hasába, aki örömmel hallgatta barátnőjét.

Este elköszöntek egymástól, és lefeküdtek aludni. Lili annyira élénk lett a sok élménytől, hogy egyszerűen nem tudott elaludni. Alig telt el egy óra, amikor furcsa hangokat halott a nappali felől. Arra gondolt, hogy talán egér van a lakásban, és az kaparászik, de hamarosan már az ágya mellett is hallotta a neszezést. Felkapcsolta a lámpát, és uramfia, a szőnyeg mozgott, mintha hullámzana. Megdörzsölte a szemét, hogy jobban lássa, mi mozog

a szőnyegen, és akkor látja, hogy egy egész kis törpehadsereg pakolja és tolja ki kis talicskákon a maszatot a szobából. Ezek a kis apróságok úgy dolgoztak a sötétben, hogy közben apró zseblámpájukkal világítottak maguknak, aminek halvány fénye az emberi szem számára alig észrevehető. A törpék megálltak egy pillanatra, hogy megnézzék, honnan jön ez a világosság, de aztán tették tovább a dolgukat, mintha misem történt volna. Kis csákányaikkal összetörték a nagyobb sár vagy morzsa darabokat, és mindent szépen kivittek a szobából. Nem maradt utánuk más, csak ragyogó tisztaság.

Lili most már komolyan kezdett aggódni, hogy valami baja van, hiszen ez lehetetlen. Keveset aludt az éjjel. Biztosan az alváshiány okozza a látomásokat. Lekapcsolta a lámpát, belefúrta arcát a párnájába és elaludt.

Reggel, amikor felébredt, már szó szerint a hasára sütött a nap. Virágillatot érzett a levegőben. Gondolta, magában mosolyogva, biztos nem a törpék fújták be légfrissítővel a szobát, ezért kibújt az ágyból, és kilépett a folyosóra.

A régi poros deszkák helyett olyan fényes padló csillogott a lába előtt, amin még a reggeli napsugár is elcsúszott volna. A falakon vidám, színes tapéta feszített. A lakásban szokatlan csönd volt. Nem nyikorgott az ajtó, és nem csöpögött a csap. A levegőben már ott szállt a reggeli friss kávé illata, ezért gondolta, gyorsan megmosakszik, mielőtt kimegy reggelizni.

Kiment a fürdőszobába, megmosta az arcát, és amikor a tükörbe nézett, eszébe jutott a szőke lány, akit előző nap látott a tükörben. Arra gondolt, biztosan elment az esze. Kíváncsi volt, hogy kik laknak még ebben a fura házban.

Ekkor a fura tükör mindhárom szárnyában megjelent egy arc: az első azé a szőke lányé volt, akit tegnap is látott. Most éppen a száját rúzsozta a pólójához illő pink színű rúzzsal; a középsőben egy sötétbőrű asszony csavarta ki hajából a hajcsavarókat; a harmadik tükörben pedig egy gimnazista korú fiú borotválta szerény szakállát.

Lili most már nem ijedt meg. Kíváncsian megnézte közelebbről a tükörképeket, intett nekik, de hiába. Nem vették észre. Egyszerűen tették tovább a dolgukat. Már kezdte sejteni, hogy mi történik.

- De jó lenne, ha látnám, mit csinál Adri!- sóhajtotta. És hogy kívánsága biztosan teljesüljön, még be is csukta szemét egy pillanatra.

-  Bent vagy Lili? Ha végeztél, jöhetsz reggelizni.

Lili kinyitotta a szemét és csak magát látta a tükörben. Ekkor valaki kopogtatott az ajtón.

-  Itt vagy Lili? Készen van a reggeli- szólt be Adri.

Lili válasz nélkül kirontott az ajtón és szinte barátnője nyakába mászott.

- Most azonnal mondd el, hogy mi történik ebben a lakásban! Nagyon fura dolgokat láttam, amióta megjöttem. A lakás először még egy romhalmaz volt, most pedig csillog-villog, mintha új lenne. A fürdőszobai tükrödben idegen embereket látok mozogni, és a képet, amit mutattam, azon először tényleg én voltam, nem te. Tényleg!- kiáltott fel Lili elgondolkodva, majd a nappaliba rohant, hogy szemügyre vegye a fura képet.

A kép most is ugyanott állt, de most már nem Adri diploma osztója, és nem is Lili tengerparti nyaralása volt rajta látható, hanem az előző napi vidámparkos élményeik fénypontja: amikor a célba dobásnál együtt nyertek egy hatalmas plüss figurát. A kitömött nyuszi most is ott pihent a kanapén, ahol tegnap este hagyták.

Adri látta, hogy elérkezett a pillanat, most már beavathatja barátnőjét.

-  Ülj le kicsit!- mondta halkan.

Lili kíváncsian nézett rá. Most végre kiderül, hogy a barátnője is a Roxfortba jár?

- Azért kértelek, hogy gyere el hozzám látogatóba, mert amióta ide költöztem, azóta olyan dolgok történtek velem, amiket ha csak úgy elmesélek vagy leírok, biztosan nem hitted volna el nekem.

(Folyt. köv.)