Kistesó születik
Az élet kezdete egy csodálatos és misztikus esemény, mely megannyi titkot rejt még előttünk. Hiszem, hogy minden okkal történik! Az asztrológia szerint a születendő gyermek maga választja ki a legmegfelelőbb helyet és időpontot a leszületéséhez. Abban a pillanatban amikor megszületnek, minden az ő céljaikat szolgálja.
A gyermekek tökéletesen tiszta és ártatlan lélekkel jönnek erre a világra, és nekünk szülőknek a felelőssége, hogy szeretetünkkel körbe vonva védőburkot képezzünk köréjük, óvjuk, segítsük őket. Gyermekünknek éreznie kell, hogy nincs egyedül, hogy ránk mindig számíthat. Támogatnunk kell az általa választott úton, mely során szabadon teremthet: gondolataival, döntéseivel, tetteivel. Bátorítanunk kell, hogy a szabályokat betartva, miszerint nem árthat másoknak, bármit megtehet, amihez kedve van, amiben örömét leli.
Elmesélem nektek egy ilyen kis lélek leszületésének történetét…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két angyalka, akik az örökkévaló minden pillanatában együtt tették, amire teremtettek. Hosszú idő után az egyikük amikor nem másokra vigyázott, leült egy bárányfelhő szélére, és onnan nézelődött lefelé. Mivel sok embernek segített már létezése során, úgy döntött, lelátogat a Földre. Miután kiválasztotta leendő szüleit, elbúcsúzott angyaltársaitól, köztük legjobb barátjától, és elindult a fény útján lefelé, a Földre. Szülei az Anna utónevet adták neki. A kislány boldog volt. Már csak álmaiban találkozott egykori barátjával, akinek azóta is nagyon hiányzott.
Nemsokára a másik angyalka is lehetőséget kapott a leszületésre, és ő úgy döntött, ugyanazt a családot választja, mint angyaltársa. Talán a nagy igyekezetben, talán mert ez volt feladatainak egyike, hét héttel korábban született meg. Életadója gondoskodott róla, hogy mielőbb választott családjához kerülhessen, és hozzájárult az örökbefogadásához. Mivel várható volt, hogy az angyalka előbb születik meg a várt időpontnál, az életadó arról is gondoskodott, hogy egy olyan intézményben adjon neki életet, ahol a lehető legjobb ellátást kaphatja egy koraszülött baba.
A kis angyalka már hónapokkal korábban felvette a kapcsolatot leendő anyukájával, tudatta vele, hogy úton van, és előbb fog megszületni a várt időpontnál. Anyukája érezte, hogy igyekeznie kell felkészíteni Annát a kistestvér érkezésére, és azt is, hogy kisfiúk lesz!
Hónapok óta folyt a készülődés, hogy mire megérkezik, addigra minden készen álljon a fogadására. Annát a szülei meséken és játékokon keresztül próbálták felkészíteni a baba érkezésére.
Aztán egy napon megszólalt az édesanya telefonja. Az örökbefogadási tanácsadó volt az.
- - Készen álltok a kistesó fogadására?
- - IGEN! – szólt az egybehangzó válasz.
Az angyalka nem tudta, mi fog most történni vele. Minden nap más kéz etette, más kéz pelenkázta, más kéz fürdette. Senki sem volt, aki mindig mellette lett volna.
Aztán egy napon egy házaspár látogatta meg őt: köntösben, kesztyűben, maszkban. Aztán jöttek minden nap! Ugyan nem érezte bőrük érintését, nem látta az arcukat, de pár nap után már felismerte a hangjukat. Egy nap a kis angyalka hunyorogva nézett fel választott anyukájára, és csak nézte, nézte, hosszasan figyelte. Mintha akkor ismerte volna fel! Anyukája minden nap bejárt hozzá a kórházba, pelenkázta, etette, ringatta, miközben halkan énekelt és verseket mondott neki. Amikor ringatta, sokat mesélt neki a családról és arról, hogy milyen életet szán neki. Megígérte neki, hogy bármi is történjen, rá mindig számíthat, és mindig mellette lesz, amíg csak él.
Onnantól kezdve rohamosan javult az angyalka állapota.
Apukája odaadó szertettel vette őt körül a kezdetek óta, és már az első héten cinkos mosollyal pecsételték meg életük titkos összefonódását. Csodálatos volt látni, ahogy a kis angyalka és apukája felismerték egymásban azt az életre szóló köteléket, mely megannyi örömteli és vidám percet hoz majd mindkettőjüknek.
2021. február 3-án, a sok kórházi vizsgálat után, a kis angyalka végre hazatérhetett otthonába. Nővére a kórház előtt várta Őt. Sírva és nevetve, az izgalomtól és a meghatottságtól remegve próbálta őt megfogni, átölelni. Talán akkor érezte meg először, hogy egykori angyaltársa lett az ő kistestvére. Alig várta, hogy hazaérjenek!
Szüleik megengedték, hogy a karjába vegye testvérét, és megölelhesse. Szemei onnantól kezdve mindig Őt keresték. Ha felébredt, első kérdése az volt:
- - Hol van Apor? Menjünk át hozzá!
Azóta az angyalkák, Anna és Apor, elválaszthatatlanok lettek ebben a földi létben is. Apor csodálattal a szemében követi nővére minden mozdulatát. Ahogy egymás kezét fogják, egymáshoz bújnak, egymásra néznek, nem kérdés, hogy ez a kis lélek a leszületésekor nem csak a szüleit választotta ki, hanem a testvérét is!
