Pihenés

A macskák nálatok is a balkonládában nőnek?

Ezzel a képpel kívánunk Mindenkinek jó pihenést! :)

Milyen a gyerek?

Ma egy apuka azt mondta nekem, hogy nem tudja miért sír a gyerek. Mi magunk is átestünk ezen a korszakon, de ki emlékszik már azokra az időkre, nem igaz? ÉS elfelejtettük, milyen gyereknek lenni. Rácsodálkozni a világra. Másnak látni, mint a többiek. Emlékeztek Exupéry kis hercegére? Mit rajzolt? Kalapot vagy egy kigyót, ami lenyelt egy elefántot?

Ahogy gyermekeink nőnek, felismernek minket, aztán a színeket, a formákat, a hangokat, és egy idő után rájönnek, hogy akit a tükörben látnak, az önmaguk: kezdetét veszi az én tudat fejlődése. Onnantól kezdve minden arról szól, egészen öreg korukig, hogy én-én-én-én-én. Egy kicsit nem figyelsz, és már ők irányítják a család életét, akár egy karmester.

Ezen csak mi, szülők tudunk változtatni! Hogy megtanulja megosztani mással azt,(ami nemis az övé), hogy alkalmazkodjon másokhoz, mondjuk a testvéréhez.

Egy kedves fiú testvérpárnál láttam az alábbi esetet: a hat és a három éves testvér csokit kapott tőlünk. Ugyanolyat. A nagytesó gyorsan eldugta a sajátját, majd az öccséhez fordult a másik csokival, hogyha gondolja, akkor felezzék el (mert ő annyira nagylelkű). :))) A kistesó hálás volt, és mivel ő tényleg önzetlen kisfiú volt, mondta a testvérének, hogy nem kér belőle, nyugodtan egye meg az egészet.

A nagytesó úgy nőtt fel, hogy az egész világ róla szólt, aztán jött a kicsi, akitől mindent elvett.  A kistesó ebben nőtt fel, ő megtanulta megosztani azt, amije van, megtanult lemondani dolgokról.

Az a kislány ma lehet, hogy azért sírt, mert a szomszéd macskáját nem csak ő simogatta meg, hanem egy vadidegen kislány is, akivel nem akart osztozni ebben a megtiszteltetésben. Pedig a cica nem az övé, mégis vagy tíz percig itatta "üvőltve" az egereket.  

Minden gyerek más és más. Csak egy közös van bennük. Nehéz helyzetekkel néz szembe élete kezdetén: a nagytesó, a kistesó, az egyke és az ikrek is. 

Szerintem egy titka van, hogy egészséges és boldog felnőtt váljon belőlük: foglalkozni kell velük! 

Megismerni a személyiségüket, fejleszteni az erősségeiket, átsegíteni őket a nehézségeken és minden körülmények között szeretni! (Soha ne ő legyen a rossz, hanem az, amit csinált!)

Arra buzdítok minden szülőt, hogyha már játszik a gyerekkel, merjen kicsit önmaga is gyerek lenni! A gyerekei imádni fogják érte, és tíz-húsz év múlva is emlegetik majd: "Emlékszel apa, amikor megkóstoltuk a havat?" 

Ha már a gyerekek világában járunk...
Egy óvodás kisfiútól megkérdezte az óvónéni :
- Kisfiam! Tudod, ki az az Orbán Viktor?
- Hát persze! Magyarország polgármestere!

Fák

Az ember sokban hasonlít a fára, mely:

Magból fakad, és a termékeny anyaföld neveli, de az egész környezete gondozza és táplálja. Eleinte gyenge, törékeny csemete, mely a nap felé kúszik egyre magasabbra és magasabbra. Gyökerei segítik, hogy a földön maradjon, és értékes tápanyaghoz jusson. Így nevelkedik a nagyok árnyékában, akik megvédik a viharoktól, és gondoskodnak az újabb utódokról.

Szépen formálódik, erősödik. Talán azt is észreveszi, hogy vannak mellette, akik kicsit mások, mint ő, de megtanul velük együtt élni.

Évtizedek múlnak el, mire önálló, életerős fává növi ki magát. Befogadóvá válik, és hagyja, hogy az életét megkönnyítő állatok és növények dolgozzanak azon, hogy egyre egészségesebb és boldogabb legyen. Idővel megjelennek rajta a virágok, amelyekből már ő is tud magokat növeszteni, hogy gondoskodjon a megújulásról.

Akadnak az életében viharos napok, amikor a szél, mely sebesen csap le rá, megtépázza ágait, leveleit. Ilyenkor ő is sérül. Talán még nagyobb ágait is elveszíti. Ő azonban áll rendíthetetlenül az élet viharában, és miután megszáradt, máris azon dolgozik, hogyan pótolja veszteségeit. Sosem adja fel. Talán csak a legvégén, amikor megöregszik, és át kell adnia a helyét a fiatalabbaknak.

Légy erős fa! Állj megingathatatlanul! Adj árnyékot, légy támasz, és ha véget ér földi pályafutásod, talán melegséget gyújtasz az emberek szívében.