Kovakcsicsi mesék: Az afrikai harcos

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy harcos. Ez a harcos - akit az ő nyelvén Nagylábúnak hívtak- Afrikában élt, mert szerette a forró napsütést és utált cipőt viselni. Minden nap mezítláb járt dolgozni, és csak egy rövid fűszoknyát vett magára, hogy jól lebarnulhasson. Reggelenként munkába menet magához vette lándzsáját és pajzsát, majd elindult, hogy barátaival nagy vadakra vadásszon. Lándzsáját még tavaly nyáron nyerte a falu Ki mit tud? vetélkedőjén, amikor a Vöröskereszt szállítmányával érkező ABBA lemez egyik slágerét adta elő. Nagyon büszkék voltak a szülei. 

A kovakcsicsik szerint, ők így néznek ki...

A pajzsot még a nagyapjától kapta. Mivel az öreg már igen nehezen tudta tartani, ezért csináltatott rá két nyelet, amivel letámaszthatta a földre. Így az állatok sem tudták megtámadni, és a pajzsot is elbírta.

Mivel a kovakcsicsik nem álltak hadban senkivel, így a harcosok vadászni jártak, nehogy berozsdásodjon a lándzsájuk. Ha éppen tele volt az éléskamra, akkor futóversenyt tartottak. Egyszer azt mondta neki az egyik barátja:

-Figyelj! Fussunk el addig a szemközti hegyig! Az nyer, aki hoz róla egy kis havat, és előbb ér vissza…

A kovakcsicsik békés emberek voltak, az afrikai népek között pedig a legősibb. Onnan kapták a nevüket, hogy ők találták fel a tüzet. Amikor az első harcos tüzet gyújtott, épp a feleségével veszekedett. Mindegyik a mamut ormányát akarta magáénak a vacsoránál. De a nők már abban a korban is jobban szerették rágcsálni a csirke nyakát, meg lábát, csak akkor még nem volt háztáji csirke. Csak mamut. Szóval szegény ősember mérgesen kivágódott a barlangból, és az első követ, amit a földön talált, jól nekivágta a ház falának. Még jó, hogy nem törte ki az ablakot! És akkor, a kő tüzes szikrát vetett és meggyújtott egy ágat. Hát így lett a tűz! Ezért nevezték el őket kovakcsicsinek: kovak a kő után, a csicsi jelentése pedig kicsi nap.

A kovakcsicsi emberek soha nem harcoltak, ezért harcosaik csak vadásztak, meg díszszemlét tartottak a faluban, amikor a varázsló,- aki a vezetőjük volt- előjött a kunyhójából.

Ilyenkor Nagylábú édesanyja előző este nekiállt, hogy kifésülje Nagylábú haját, és lábujjait. Vagyis csak a haját, de nem sok sikerrel. Új szoknyát fűzött fiának banánlevélből, és finom reggelit készített. Amikor a harcos teljesen jóllakott, elindult barátaival a falu másik végében álló kunyhóhoz, ami pontosan két házzal volt odébb az övéktől.

De valójában ők ilyenek.

Egész nap a varázsló háza előtt strázsált. Eleinte csak egy légy bosszantotta, aztán egyre többen jöttek, hogy meghallgassák a sámán beszédét. A sok bámészkodó megpróbálta elterelni a figyelmét a feladatáról. Állandóan az orra előtt kalimpáltak vagy a haját tapogatták. De ő csak állt mozdulatlanul, és egy szót sem szólt. Aztán pár óra múlva előbújt kunyhójából a varázsló, aki hosszasan beszélt és beszélt. Amikor végzett, az emberek hirtelen megrohamozták. Nagylábúnak a nagyapja pajzsával kellett távol tartania a tömeget. Valaki még egy kővel is megdobta.

Este fáradtan tért haza szülei házába az afrikai harcos. Leült szüleivel a tűz mellé, és nagyot sóhajtott:

-Most már értem anyám, miért unszoltál iskolás koromban. Bárcsak hallgattam volna rád! Bárcsak tovább tanultam volna!

Kedves Olvasóink!

Szeretnénk benneteket minden héten egy újabb mesével meglepni, ezért fogadjátok szeretettel a Kovakcsicsi mesesorozat első részét. Ez a sorozat már kicsit nagyobb "gyerekeknek" íródott, akik tudják, hogy mi az a Ki mit tud? vetélkedő, vagy azt, hogy Afrika szívében van egy hegy, amit még fed egy kevés hó.

A Bütyök mesesorozat is természetesen folytatódik majd.

Kísérjétek figyelemmel a hetente felkerülő történeteket!
Iratkozzatok fel e-mailben való követésre, ahonnan értesülhettek a változásokról!

Üdvözlettel:
ÍrkálóFirkáló

Rohamosztagosok titkos élete

Sziasztok!

Jeleztétek, hogy a Star Wars kép lehetne nagyobb, hogy közelebbről is szemügyre vehessétek. 
Íme!

Pitypang őrmester

A bevándorolt munkavállaló

Bütyök, a hangya beteget jelentett, hogy végre elmehessen horgászni. A Hangya Szakszervezet nem értett egyet a szabadság intézményével, ezért az év minden napja munkanap volt a bolyban. Csak annyi pihenő időt kaptak, hogy egyenek és aludjanak kicsit, amíg a másik műszak átveszi az irányítást a kolóniában. Bütyöknek tele volt a potroha a folytonos rohangálással és azzal, hogy társai mindig átgázoltak rajta.

Egy nap úgy döntött, megérdemel végre egy kis pihenést. Amióta az eszét tudta, egész nap a földet túrta és sötétben dolgozott.

-Elmegyek pihenni! Horgászat közben ráadásul vihetek magamra egy kis színt. Már teljesen világos barna vagyok-gondolta.

A nap kellemesen sütött. Lement hát a közeli tóhoz, készített egy horgászbotot, bedobta a horgot és nézte a vizet.

-Halihó! Jó napot! Lujdzsi vagyok. Nincs szüksége munkaerőre? Nagyon jó vagyok a szakmában. Nem kérek sokat, és a szállást is megoldom. Van saját lakásom.

-A munkafelvételért nem én vagyok a felelős. Keresse meg a csoportvezetőmet! Ő majd megmutatja, hol kell ásnia- vetette hátra Bütyök.

-Ásni? Hát igaz, ami igaz egykor nagyon jó voltam benne, de meguntam a piszkos munkát. Ma már szívesebben vállalok víz alatti feladatot. Egy ideje csaliként dolgozom: tiszta munka és csupa izgalom. Szívesen felajánlom a szolgálataimat. Ha halat kíván fogni, csak magamat ajánlom.

-Viccel? –fordult hátra Bütyök.

Ekkor pillantotta meg az ismeretlent, aki furán beszélt, és egy kerekeken gördülő almából beszélt hozzá. Kopasz feje izmos testben végződött, és képéről le nem olvadt a mosoly.

-Megengedi, hogy segítsek? Az első merülést ingyen vállalom. Velem garantált a nagy fogás. Van nálam biztosító felszerelés. Egy pillanat. Máris hozom.

-Csak nem gondolja komolyan, hogy halat akarok fogni? Azok iszonyatosan nagyok. Ki se bírnám húzni a partra, pedig súlyemelésben igen jó vagyok. Amúgy meg vegetáriánus vagyok- mondta a hangya.

A kukac visszanézett, és értetlenül állt Bütyök előtt:

-Akkor meg minek horgászik? Ez kérem megtévesztés!

-Pihenésképpen. Amúgy egy ebihalat sem bírna el a zsinór. Pókhálóból van- vigyorgott.

A kukac sietve visszamászott az almába és zsörtölődve továbbállt:

- Ezek a külföldiek teljesen zakkantak!

Bütyök egyedül maradt a parton.

-Még hogy halat… - mosolygott magában. –Annak meg mi értelme?

A nap gyorsan átvándorolt az égen. Búcsúra készült. Bütyök nyújtózkodott egyet a homokban, és visszasétált a bolyhoz. Amikor belépett a bejáraton, rohanó csoporttársait pillantotta meg. Senki sem állította meg, senki nem futott elé, hogy hol a csudában volt, mert a hat óra negyvenötkor induló munkások közül pont ő hiányzott. Senki sem vette észre, hogy eltűnt.

Hírtelen kiabálást halott:

-Na de kérem! Hogy képzelik ezt? Jó, igaz. Nem az én lakásom, csak bérelem, de én rendesen fizetem a lakbért. Nem vehetik el az otthonomat! Haló! Figyel rám egyáltalán valaki? Engedjék már el a házamat! Álljanak meg! Hová visznek?

Társai ígéretes vacsorának találták az almáját, így magukkal vonszolták a bolyba, kukacostul.

Bütyök megsajnálta szegényt!

-Gyorsan ugorjon ki az almából és jöjjön ide!- kiáltotta a hangya.

-Hogy? Maga az? Pont magára hallgassak? Amúgy sem tudok! Beragadt az ajtóm, az ablakon meg mégse ugorhatok ki! Szegény bácsikám is így pusztult el- szomorodott el a kukac.

Bütyök nem hallotta jól a távolodó kukacot, ezért visszakérdezett:

-Hogyan?

-Kiugrott az ablakon, és pár ággal lejjebb egy madár fészkébe pottyant. Onnan nem volt menekvés-ingatta a fejét.

A kukac még beszélt egy darabig, de azt már Bütyök nem hallotta. Az alma kukacostul eltűnt a kamrák mélyében.

Pár perc múlva a kis hangya minden erejét összeszedve tolta maga előtt a potya utassal teli almát. Úgy rohant, alig kapott levegőt. Mielőbb kint akart lenni a várból.

-Idehallgasson!- mondta lihegve. - Maga tutira nem normális, de kiviszem innen, ha magával mehetek!

A kukac sértődött képet vágott:

- Ami azt illeti, a maga fajtája a nem normális! A barátai pedig vagy süketek, vagy annyira szeretik az almát, hogy képesek lettek volna élve befalazni az éléskamrába.

-Sajnálom, de végül is nem lett magából töltelék! Nem igaz? Akkor magával mehetek?- érdeklődött Bütyök.

-Mamma Mia! No, jól van! Nem bánom! De én főzök! Szereti a …?Áááá!

Az alma kirepült a várból, és egy arra haladó sündisznó hátán landolt a két potya utassal.

-Auuu! –kiáltott fel Lujdzsi.- Azt hiszem bele ment egy tüske a lábujjamba!

-Ne panaszkodjon! Túlélte a vacsoraidőt!- mosolygott Bütyök.

A kukac lenézett az alattuk döcögő sünre, majd lassan a hangyára nézett:

-Mennyire biztos ebben?

De ez már egy másik történet…