Az elvarázsolt ház
Láthatatlanban, a szürke kisvárosban
esős péntek reggelre ébredtek a lakók. Az eső egyhangúan kopogott az ablakokon,
amikor minden lakásban egyszerre kezdtek el csörögni a vekkerek. A hétalvók
mély álmukból próbáltak felébredni, ami ma reggel különösen nehezen ment.
Lili, aki hétpróbás hétalvó volt, a
minap levelet kapott barátnőjétől, aki meghívta Hihetetlen városba a hétvégére,
hogy megmutassa neki új otthonát. Adri is csak nemrég költözött oda, de annyit mesélt
a csodás városkáról, hogy Lilinek kedve szottyant a megszokottnál jobban
felébredni, és a szürkén kívül más színeket is látni. Így hát az este már
gondosan bepakolt táskával a kezében Lili- komótos mosakodás és öltözködés
után- elballagott munkába, hogy onnan délután egyből a buszmegállóba vegye az
irányt.
A busz kellemes zötykölődése álomba
szenderítette. Vacsora tájt járt az idő, amikor gyomra kordulással ébresztette.
Elég furcsán érezte magát, mert már csukott szemmel is úgy érezte, mintha valaki
a szemébe világítana egy zseblámpával. Éppen morgolódni kezdett az
ismeretlenhez, amikor kinyitotta szemét, és nagyot csodálkozott. A busz Hihetetlen
város határában járt, amikor a város túloldalán elterülő dombok fölött a nap
lemenőben volt. Korongja aranysárgában ragyogott, miközben a kék ég alját
rózsaszínűre és pirosra festette. A busz hamarosan befutott a végállomásra,
ahol Adri egy csokor virággal várta barátnőjét.
Ez a város teljesen más volt. Itt az
idő kellemes volt, az emberek pedig vidámak. Talán azért, mert az utcákat
virágillat lengte be. A házak bár régiek voltak, falaik fehéren ragyogtak.
Lili mindenféle színt látott, amerre csak nézett, kivéve a szürkét.
Először elsétáltak Adri kedvenc
éttermébe, ahol Nana, Adri szomszédja volt a tulajdonos. A vendég tiszteletére rozmaringos
kacsacombot tálalt fel krémes krumplipürével, melyet levendulás forró csokoládé
követett. Miután a lányok jóllaktak, és Adri lyukat beszélt Lili hasába,
lassan elindultak hazafelé. Az utazás és a finom vacsora teljesen kimerítette
Lilit, úgy hogy amikor megérkeztek, nagyon körül se nézett, megköszönte a szép
estét, és lefeküdt aludni.
Másnap reggel, amikor felébredt…
Még éjszaka volt. Az ablakokon nem
jött be semmilyen fény, ezért gondolta, még éjjel van. Így lekapcsolta a lámpát,
és aludt tovább.
Pár órával később frissen ébredt. Úgy
érezte, most már tényleg jól kialudta magát. Bár tudott volna még egy kicsit
lustálkodni, de nem azért jött ide, hogy átaludja az egész hétvégét. Felkelt,
és kinézett az ablakon. Épp hajnalodott. Hát, ilyen se volt még, hogy
óracsörgés előtt magától ébredjen, de mivel kipihentnek érezte magát, kiment
mosakodni.
A szoba ajtaja nyikorogva nyílt ki. A
folyosót hosszú, barna deszkák borították, ami meglepően poros volt. A falakon
még talán az a tapéta lógott, amit a ház építésekor ragasztottak fel rá. Apró
virágmintái ellenére Lilinek rossz kedve lett tőle. A fürdőszoba a folyosó
végén volt, amit nem volt nehéz megtalálni, mert a mosdó csapja egyfolytában csöpögött.
A házban teljes csend volt. Miközben a fogát mosta, azon gondolkozott, hogy a
ház lakói még biztosan alszanak. Vagy mégsem?
A mosdó feletti kihajtható tükör
egyik szárnyában megjelent egy szőke lány, aki éppen a fogát mosta. Lili nagyot
ugrott hátra ijedtében. A lány kiöblítette a száját, megtörölte a
törölközőjével, majd elégedetten távozott a tükörképe. A tükör ekkor elhomályosult,
és a szőke lány helyett Lili saját, döbbent arca nézett vissza rá.
Gondolta, még biztosan félig alszik,
azért káprázik a szeme. Elindult, hogy megkeresse a konyhát, és igyon egy
kávét. Ahogy körülnézett a lakásban megállapította, hogy barátnője hozzá
hasonlóan nem nagyon szeret takarítani, mert a polcokat és a kis asztalt por
lepte, a szőnyeg pedig tele volt morzsákkal. Ahogy elhaladt ez egyik
kisszekrény mellett, úgy látta, mintha az egyik kép megmozdult volna.
Visszalépett és csodálkozva vette fel a képkeretet.
-Ez én vagyok! A tengerparton? De hiszen én még sosem jártam
ott!
Miközben Lili földbe gyökerezett
lábbal állt a nappaliban, háta mögött a nap lassan teljesen felkelt.
-Jó reggelt! Nagyon friss voltál ma reggel!- köszöntötte Adri
az ajtóból. – Tessék! Hoztam neked egy kávét.
Lili döbbenten nézett barátnőjére.
-Köszönöm. Épp ezért indultam a konyha keresésére, de közben
észrevettem ezt a képet. Nagyon fura. Én vagyok rajta, ahogy a tengerparton
pózolok. Pedig én még sosem jártam ott. Hogy csináltad?
Adri elvette a képet, majd nevetni
kezdett.
-Ezen a képen én vagyok a diploma osztómon. Nézd!-
majd a képet megfordította a kezében.(Folytatása következik...)