A futóverseny

Amikor a kovakcsicsik nem vadásztak, akkor edzéseket tartottak. Vagy csak szórakozásból futottak. Mindegy. A lényeg, hogy ne felejtsék el, mit kell tenniük, ha vadászni mennek: Futni az életükért!

Az európai gyerekeknek Cooper teszttel mérik a fittségét úgy, hogy tizenkét perces futásuk alatt lemérik, mekkora távot tudnak megtenni. A kovakcsicsi iskolások körében pedig úgy, hogy akit edzés közben nem fal fel az oroszlán, az később vadászhat rá, és esetleg ki is terítheti otthon a kandalló elé prémszőnyegnek. 

Az egyik futóverseny, így indult:

-Figyeljetek! Fussunk el addig a szemközti hegyig! Az nyer, aki hoz róla egy kis havat, és előbb ér vissza. A lényeg a gyorsaság és az ügyesség. Vigyázzatok! A hó idelent nagyon gyorsan olvad!

Mivel nem volt más dolguk, gondolták: miért is ne?

-Háromra indulunk!

-Várj egy kicsit! Be kell kötnöm a cipőfűzőmet!- mondta az egyik.

-Hogy midet?- méltatlankodott a másik. - Honnan van neked ilyen kampó mintás lábvédőd?

-A vöröskereszttől hozta Mária nővér. Ő is ilyenben jár-védekezett a másik.

-Hagyd békén! Hiszen járni is alig tud benne. Az első fánál lehagyjuk! Induljunk!

-Ühüm! Azt hiszem, igazad van. Ide kell visszaérni, itt lesz a cél. Akkor egy… kettő… háárom…

A következő három órában egy csapat mikrofonfejű csokiropi rohant át a szavannán a legközelebbi hegy irányába. Már dél is elmúlt, de még mindig csak félúton jártak. A haladást sűrűn nőtt hajuk a méreténél fogva akadályozta, így a legidősebb harcos elhatározta, javasolni fogja a sámánnak, hogy a harcosok feje kopasz legyen a gyorsabb haladás érdekében.

A hegy közelében már ritkult a növényzet, és útjukat egyre nagyobb sziklák keresztezték. Kénytelenek voltak köztük szlalomban átfutni.

Aztán a hegyen felfelé haladva a sziklák egyre kisebbek lettek, és apróbb éles kövek vették át a helyüket. Az edző cipős harcos látva a többiek fájdalmát, mosolygott egyet, és ruganyos léptekkel megelőzte őket. De aztán!

A hegy derekánál kisebb tavak keletkeztek, amiket vizenyős terület vett körül. Az edző cipős harcos épp a lábát próbálta kiszabadítani, amikor barátai utolérték, de az egyre csak süllyedt a sárba. Barátai mosolyogtak egyet, és ott hagyták, hadd okuljon a nyugati beavatkozás káros hatásaiból.

Négyezer méter magasságban már sokan elájultak az oxigén hiánytól. Amikor magukhoz tértek, visszafelé menet kihúzták a derékig sárba süllyedt társukat, és lekóvályogtak a hegyről.

Ez három nappal később volt, mint ahogy elindultak. Már alig tudtak járni, és teljesen kiszáradtak.

Amikor visszaértek a célhoz megállapították, hogy senki nem tudott havat hozni a közeli hegyről.

-Szevasztok! Ti meg hol voltatok?- kérdezte az egyik harcos kisöccse. – Képzeljétek! Tegnap jött egy teherautó, és hozott több karton ízes jeget, amit egy pálcikáról kell lenyalogatni. Annyira finom! Az egész falu napok óta azt eszi. Olyan ládákban voltak, aminek a falán még mindig van ilyen jég. Nézd!