Engedjétek meg, hogy megosszak Veletek egy érdekességet!
Amikor a Kaposi István kalandjai című kisregényemet írtam, igen komoly kutatómunkát kellett végeztem bizonyos témakörökben. Bár magam is részt vettem már bálokon, a százötven évvel ezelőtti szokásokkal azért én sem voltam tisztában. Biztosan van köztetek olyan, aki szereti a régi magyar-, esetleg történelmi filmeket, és észrevette, hogy azokban a hölgyek krinolin szoknyákban járnak, és a legyezők elválaszthatatlan részei voltak az öltözéknek. Amikor egy alkalommal a múzeumban jártam, akkor figyeltem fel erre a különös, mára már kihalt szokásra.
(A krinolin (a francia crinoline szóból) női ruhafajta volt a 18.–19. században. Eredetileg kemény, lószőrből és gyapotfonalakból készült kemény szövetet jelentett, mely 1830 körül jelent meg (a szó forrása is a latin crinis, azaz 'haj' szó), 1850 körülre azonban már keményített alsószoknyát vagy fémből készült keretet jelentett, mely a korban elterjedt széles szoknyák formáját adta.)
A legyező nem csak arra szolgált, hogy a melegben hűtsék velük magukat a hölgyek!
Azzal, hogy becsukták, kinyitották, megérintve például az arcukat, vagy a fülüket, azzal jelzéseket adtak a nők az ellentétes nem képviselőinek. Ha valaki nem jól tanulta meg a jelzéseket, bizony igen kínos helyzetbe is hozhatta magát. A bálokon a hajadon, a férjezett és az özvegy hölgyek eleve külön csoportokban társalogtak. Öltözékük színe azt is elárulta, hogy első bálozó, gyermekes édesanya vagy özvegy-e az illető.
Azonban mi most a legyezők technikájával ismerkedünk meg!
Íme, néhány jelzés legyezőnyelven:
1.
Ügyelnek ránk: vigyázz!
A félig zárt
legyezővel jobb fülünket érintjük.
2.
Te vagy az eszményképem!
Az egészen
nyitott legyezővel szívünkre, majd ajkunkra mutatunk.
3.
Szívesen leszek arád!
A nyitott
legyezőt lapban összecsukjuk.
4.
Miért húzódol tőlem?
A félig
nyitott legyezővel a levegőbe köröket írunk.
5.
Szeretlek!
A jobb
kézben tartott legyezőt szívünkre helyezzük.
6.
Komoly-e a szándékod?
A zárt legyezővel
a szabadon lévő kézen viselt gyűrűre mutatunk.
7.
Választ várok tőled!
A zárt
legyezővel egyet ütünk a másik tenyérre.
8.
Nem szabad beszélnem!
A legyezőt
kinyitjuk s fejünk felett félkört írunk vele.
9.
Meghalnék, ha elhagynál!
A zárt
legyező hegyével, mint tőrrel szívünkre mutatunk.
10.
Te minden lányt elcsábítasz!
A legyezőt
kinyitjuk, s a nyél nyílásain át tekintgetünk.
11.
Igen!
Az egész
nyitott legyezővel, melyet bal kézben tartunk, jobb orcánkat érintjük.
12.
Nem!
Az egész
nyitott legyezővel, melyet jobb kézben tartunk, bal orcánkat érintjük.
13.
Terhemre vagy nagyon; menj szemeim elől!
A legyezőt a
földre ejtjük.
14.
Egyetlen szavadtól függ a boldogságom!
A legyezőt
kinyitjuk s két ujjal a középső lapot megfogjuk.
Hogy jobban megértsük ezeket a jelzéseket, íme néhányuk képekben:
Ma már szokatlannak tűnik ez a fajta kommunikáció a szerelmesek között, de lássuk be, ennek a korszaknak is megvolt a maga szépsége. Az élet sokkal lassabb volt, az emberek többsége ekkor még nem akart VALAKI lenni, egyszerűen csak arra vágyott, hogy rátaláljon a szerelem!
A nők ennek a kifinomult információs módszernek tovább fejlesztették a lehetőségeit, amikor már az sem volt mindegy, hogy a legyező milyen színű. Persze mindezt a jelzésrendszert úgy kellett alkalmazni, hogy lehetőleg csak az vegye észre, akinek az üzenet szól.
Legyező
színnyelv:
Fehér –
ártatlan kedélyeskedés
Fekete –
szomorúság, gyász
Piros – öröm
és szerencse
Lila –
őszinteség és igazság
Kék –
állandóság, hűség, hit
Sárga –
visszautasítás
Zöld –
reménység
Szürke –
lemondás
Barna -
változó szerencse
Aranyhímzéses
– gazdagság
Ezüsthímzéses
– szerénység
Acélgyöngyös
– erős akarat, bizalom
Öltözékünkkel még a ma világában is jelzéseket adunk a férfiaknak, ezért arra kérek minden hölgyet, vigyázzon mit vesz magára, nehogy a férfiak félreértsék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése