A bevándorolt munkavállaló

Bütyök, a hangya beteget jelentett, hogy végre elmehessen horgászni. A Hangya Szakszervezet nem értett egyet a szabadság intézményével, ezért az év minden napja munkanap volt a bolyban. Csak annyi pihenő időt kaptak, hogy egyenek és aludjanak kicsit, amíg a másik műszak átveszi az irányítást a kolóniában. Bütyöknek tele volt a potroha a folytonos rohangálással és azzal, hogy társai mindig átgázoltak rajta.

Egy nap úgy döntött, megérdemel végre egy kis pihenést. Amióta az eszét tudta, egész nap a földet túrta és sötétben dolgozott.

-Elmegyek pihenni! Horgászat közben ráadásul vihetek magamra egy kis színt. Már teljesen világos barna vagyok-gondolta.

A nap kellemesen sütött. Lement hát a közeli tóhoz, készített egy horgászbotot, bedobta a horgot és nézte a vizet.

-Halihó! Jó napot! Lujdzsi vagyok. Nincs szüksége munkaerőre? Nagyon jó vagyok a szakmában. Nem kérek sokat, és a szállást is megoldom. Van saját lakásom.

-A munkafelvételért nem én vagyok a felelős. Keresse meg a csoportvezetőmet! Ő majd megmutatja, hol kell ásnia- vetette hátra Bütyök.

-Ásni? Hát igaz, ami igaz egykor nagyon jó voltam benne, de meguntam a piszkos munkát. Ma már szívesebben vállalok víz alatti feladatot. Egy ideje csaliként dolgozom: tiszta munka és csupa izgalom. Szívesen felajánlom a szolgálataimat. Ha halat kíván fogni, csak magamat ajánlom.

-Viccel? –fordult hátra Bütyök.

Ekkor pillantotta meg az ismeretlent, aki furán beszélt, és egy kerekeken gördülő almából beszélt hozzá. Kopasz feje izmos testben végződött, és képéről le nem olvadt a mosoly.

-Megengedi, hogy segítsek? Az első merülést ingyen vállalom. Velem garantált a nagy fogás. Van nálam biztosító felszerelés. Egy pillanat. Máris hozom.

-Csak nem gondolja komolyan, hogy halat akarok fogni? Azok iszonyatosan nagyok. Ki se bírnám húzni a partra, pedig súlyemelésben igen jó vagyok. Amúgy meg vegetáriánus vagyok- mondta a hangya.

A kukac visszanézett, és értetlenül állt Bütyök előtt:

-Akkor meg minek horgászik? Ez kérem megtévesztés!

-Pihenésképpen. Amúgy egy ebihalat sem bírna el a zsinór. Pókhálóból van- vigyorgott.

A kukac sietve visszamászott az almába és zsörtölődve továbbállt:

- Ezek a külföldiek teljesen zakkantak!

Bütyök egyedül maradt a parton.

-Még hogy halat… - mosolygott magában. –Annak meg mi értelme?

A nap gyorsan átvándorolt az égen. Búcsúra készült. Bütyök nyújtózkodott egyet a homokban, és visszasétált a bolyhoz. Amikor belépett a bejáraton, rohanó csoporttársait pillantotta meg. Senki sem állította meg, senki nem futott elé, hogy hol a csudában volt, mert a hat óra negyvenötkor induló munkások közül pont ő hiányzott. Senki sem vette észre, hogy eltűnt.

Hírtelen kiabálást halott:

-Na de kérem! Hogy képzelik ezt? Jó, igaz. Nem az én lakásom, csak bérelem, de én rendesen fizetem a lakbért. Nem vehetik el az otthonomat! Haló! Figyel rám egyáltalán valaki? Engedjék már el a házamat! Álljanak meg! Hová visznek?

Társai ígéretes vacsorának találták az almáját, így magukkal vonszolták a bolyba, kukacostul.

Bütyök megsajnálta szegényt!

-Gyorsan ugorjon ki az almából és jöjjön ide!- kiáltotta a hangya.

-Hogy? Maga az? Pont magára hallgassak? Amúgy sem tudok! Beragadt az ajtóm, az ablakon meg mégse ugorhatok ki! Szegény bácsikám is így pusztult el- szomorodott el a kukac.

Bütyök nem hallotta jól a távolodó kukacot, ezért visszakérdezett:

-Hogyan?

-Kiugrott az ablakon, és pár ággal lejjebb egy madár fészkébe pottyant. Onnan nem volt menekvés-ingatta a fejét.

A kukac még beszélt egy darabig, de azt már Bütyök nem hallotta. Az alma kukacostul eltűnt a kamrák mélyében.

Pár perc múlva a kis hangya minden erejét összeszedve tolta maga előtt a potya utassal teli almát. Úgy rohant, alig kapott levegőt. Mielőbb kint akart lenni a várból.

-Idehallgasson!- mondta lihegve. - Maga tutira nem normális, de kiviszem innen, ha magával mehetek!

A kukac sértődött képet vágott:

- Ami azt illeti, a maga fajtája a nem normális! A barátai pedig vagy süketek, vagy annyira szeretik az almát, hogy képesek lettek volna élve befalazni az éléskamrába.

-Sajnálom, de végül is nem lett magából töltelék! Nem igaz? Akkor magával mehetek?- érdeklődött Bütyök.

-Mamma Mia! No, jól van! Nem bánom! De én főzök! Szereti a …?Áááá!

Az alma kirepült a várból, és egy arra haladó sündisznó hátán landolt a két potya utassal.

-Auuu! –kiáltott fel Lujdzsi.- Azt hiszem bele ment egy tüske a lábujjamba!

-Ne panaszkodjon! Túlélte a vacsoraidőt!- mosolygott Bütyök.

A kukac lenézett az alattuk döcögő sünre, majd lassan a hangyára nézett:

-Mennyire biztos ebben?

De ez már egy másik történet…